Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

200 ÉVES A MAGYAR HIVATÁSOS SZÍNÉSZET (AZ 1990. OKTÓBER 24-25-I NEMZETKÖZI ÜLÉSSZAK ELŐADÁSAI) - Pausch, Oskar (Bécs): A magyarországi német vándorszínészet történetéből

Oskar Pausch (Bécs): A magyarországi német vándorszínészet történetéből Az elmúlt években folytatott kutatások értékes anyagokkal gazdagították ismereteinket a magyarországi kastélyszínházakról.

1 A 18. század vége felé egyre növekedett a német nyelvű — főleg osztrák —, polgári repertoárral

2 rendelkező társulatok bevándorlása, amelyeknek végül egzisztenciális alapjukká vált a magyarországi városok színházi ellátása. Az Osztrák Színházi Múzeum gyűjteményeiben ragyogó dokumentumok találhatók erről a fejlődésről, de ezek közül eddig csak keveset dolgoztak fel.

3 A Kreibigek színházi könyvtárával kezdeném a sort, amely most már legalább katalógusként hozzáférhető.

4 A Kreibig-család három generáción keresztül állt színházi vállalkozások élén a Monarchia egész területén. Joseph Kreibig, a dinasztia megalapítója 1838ban halt meg a nagyszebeni színház vezetőjeként.

5 Ebből az időből érdekes kéziratok maradtak fent, s a jegyzetekből jól kivehető, hol vándoroltak Magyarországon. De maguk a darabok is rendelkeznek helyi vonatkozásokkal, mint pl. Joseph Alois Gleich Soproni mészároséinak feldolgozása, Johann Baptist Hirschfeld Temesvár városának ostroma és felszabadítása 1716-ban, vagy Eugen herceg tornya c. darabjai, Joseph Kurt Erdély felszabadítása,

aMathias Corvinus Franz Carl Weidmann nyomán, vagy Johann Paul Pehm Géza, a magyarok hercege c. darabja. Joseph Kreibig 1810-ben született fia, Eduard, nemcsak színészként, hanem könyvmásolóként is tevékenykedett. Az összesen 85 kötet közül négyet ő másolt, s ebből kettőbe jelmezterveket is rajzolt. Apja halála után Eduard Kreibig vette át a nagyszebeni városi színházat, amit 15 éven keresztül vezetett, Temesvárral és Araddal együtt. Ezután 1854 és 1857 között Pozsony, majd Linz, Graz és Prága következett, ahol a Rendi Színház vezetését 1878-ban fia, Edmund vette át. Ebből az életrajzból nemcsak az olvasható ki, hogyan vált a ripacskodásból fokozatosan teatro stabile, hanem az is, hogy a század közepe után mennyire háttérbe szorult a magyarországi vidéki német színjátszás, annak ellenére, hogy a németországi színházi élet még sokáig fontos impulzusokat kapott ettől a diaszpórától, így pl. Adolph Sonnenthal, a később híres színész, aki egy ideig a Burgtheatert is vezette, 1851-ben Eduard Kreibignél kezdte pályafutását Temesvárott, majd később Nagyszebenben. Ezzel kapcsolatban különösen fontos dokumentummal rendelkezik az Osztrák Színházi Múzeum, egy életrajzi albummal, amit maga Sonnen thai készített nagy odaadással. Sonnenthal a „Rajna-parti kölni születésű Charlotte Wolter kisasszony"-nak a pesti német színházzal kötött szerződését is beleragasztotta az albumába. Wolter kisasszonynak ez volt az első szerződése egy ensemble-színházzal. Ahogy ez a dokumentum megőrződött, valamint, hogy Wolter kisasszony személye még többször előfordul az albumban, arra enged következtetni, hogy a budapesti születésű Sonnenthalnak esetlegesen része volt ennek a dokumentumnak a létrejöttében. De mi köze van mindennek a magyarországi vándorszínjátszáshoz? Nos, Wolter szerződése nem tartott sokáig. Az igazgató nemsokára leállította a honoráriumok kifizetését, s így az anyagi bázis nélkül lévő, jövendőbeli tragika arra kényszerült, hogy megismerje a vándorszínészek tragikus sorsát. Egyik magyar vidéki városból a másikba vándorolt egy társulattal, míg el nem jutott Székesfehérvárra. Itt is nélkülözniük kellett, s Charlotte