Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)

DRÁMATÖRTÉNET - Fried István: Márai Sándor: A kassai polgárok

„Egy szobrászi műremeket mintázó véső szúrja le magát Omodét, és a művész akarata ellenére hőssé magasztosul a közösséggel való sors vállalásában, mialatt egyéni életének minden értelme összeomlik."

32 Más kérdés, hogy a történelembe vetett művész, aki talán nem annyira hős, mint inkább minden felelősségével ember, nem jut-e el annak tudatáig, hogy a maga által kivívott jog és szabadság földjén lehet csak élnie, még akkor is, ha életének addigi keretei összeomlanak. János mester dilemmáját gondolja tovább Márai, amikor a szanatóriumból hazatérve két részes Úti naplóját adja közre. Prospero és Jónás (a babitsi hős) példáján okul., A nagy szenvedés az erősét megedzi, a gyöngét lesújtja. Az egyént és a népeket is."

33 Majd önmagára vonatkoztatva: ,A pillanatok, amikor — újra és újra — érzed, hogy nem menekülhetsz lelked parancsa elől: a parancs elől, mely kérlelhetetlenül kényszerít, hogy ne a világban, hanem önmagádban keresd a választ. S ez a válasz nem lehet más, mint a kötelességteljesítés, utolsó pillanatig."

34 Mindezek ellenére vagy mindezért a Nemzeti Színház ünnepi előadásra készült. A kultuszkormányzat hozzájárult ahhoz, hogy a kormányzó (nemzeti ünnepként számon tartott) nevenapjának előestéjén, december 5-én legyen a bemutató, amelyet igazi közönség- és felemás kritikusi sikerként tarthatunk számon. Egy beszámoló szerint a közönség felfogta Márai üzenetét, tapsvihar tört ki ama mondatoknál, amelyek szerint becsület és jog nélkül nincsen emberi élet.

35 Harsányi Zsolt ugyancsak erre utal egy nyilatkozatában: Márai „azt mondta, hogy jog és igazság nélkül nincs élet, és ezt nagyon szép darabban mondta el. Természetes, hogy ezért többen belekötöttek."

36

/! kassai polgárok az alábbi napokon került színre a Nemzeti Színházban: 1942. XII. 5,6,7,8,9, 10,11,12,13,14,15, 16,17,18,19,20,21, 22, 23, 25, 27, 28,29,30, 31,1943.

1.1,7, 10,16,22, II. 14,16, 18, 19, 21, in. 25. A Magyar Művelődés Házában: 1943.1. 26, 27, 28, 29, 30, 31, IV. 4 37 A kassai színház tervezte, hogy március 15-én Somlay Artúr vendégszereplésével mutatja be,

38 de erre csak az ősszel került sor.

39 A szereplőváltozás réme ezúttal is kísértett; Szörényi Éva váratlan betegsége miatt Mészáros Áginak kellett beugrania december 16-án,

40 de januárban Szörényi Éva visszavette szerepét,

41 februárban Kovács Károly játszotta Jakab polgárt. A bemutatón Pohl Sándor polgármester vezetésével kassai küldöttség képviselte a hősként emlegetett várost, megjelent a kultuszminiszter és a kormány több tagja.

42 Már december 8-án megtudjuk, hogy a színdarab könyvalakban is megjelent, és még ebben az esztendőben a 6000. példánynál tartott.

43 A próbák alkalmából érkezett a hír a sajtóhoz, hogy Heinrich George, a Budapesten is rendező német színész-rendező, a Berlini Schiller Színház intendánsa érdeklődött A kassai polgárok iránt, amelynek főszerepét maga szerette volna eljátszani.

44 Német színpadon ez lett volna a második Márai-darab. A háborús események következtében feltehetőleg a fordítás is csúszott, az előadás így lehetetlenné vált, és csak 1947-ben jelent meg németül a darab Hamburgban, ekkor már nyüván kevés figyelmet keltve.

45 A kassai polgárok hivatalos elismerést hozott a szerzőnek. A Kisfaludy Társaság első ízben kiosztott Szabó Franciska-díját kapta meg, ezért nem részesülhetett a Magyar Tudományos Akadémia Vojnits-díjában. Pedig Rédey Tivadar az évad legjobb színművének minősítette: „hosszú idő óta az első komoly erőfeszítés a magyar múlt széles távlatú és eszméitető feltámasztására." Igazi színmű ez, nem színpadi tabló. Mondanivalóját ekképpen foglalja össze: „a sorsot betölteni sokszor magában egyet jelent a hősiességgel, az emberméltóság heroikus önvédelmének diadalával. íróját kassai lélek ihlette..." Kassa polgá-