Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 28. (Budapest, 1991)
DRÁMATÖRTÉNET - Fried István: Márai Sándor: A kassai polgárok
kassai kovácsmester riadtan és öntudatosan veszi tudomásul, hogy a polgárok feje fölött döntöttek a városról: „Károly igen bölcs úr, ott ajándékoz, ahol nem bír. Minket minden szolgai tehertől négy Árpád vérbeli királyok szabadítottak föl, s azért nálunk senki nem dézmál." Jerus szembekerül Omodéval, aki általa üzeni meg a hírt, ezentúl neki fognak szolgálni. Minthogy Kisfaludy Károly színdarabja töredék maradt, nem sejthetjük, miféle szerepet szánt szerzője főúr és város (polgár) konfliktusának; de az a tény, hogy felfigyelt erre a lehetőségre, nemcsak drámai érzékét dicséri, hanem a magyar drámának társadalmi dimenziókat kölcsönző szándékát is mutatja. Annyi mindenesetre fontosnak tetszik, hogy e konfliktuslehetőség szinte természetszerűleg tetszhetett föl a Károly Róbert uralkodása első éveit tanulmányozó írónak. Más kérdés, hogy Csák Máté halála, majd a két évtizeddel később bekövetkező Zách Klára-történet jóval több figyelmet keltett mind a reformkori drámaírásban (Kuthy Lajos, Vahot Imre), mind a későbbi magyar epikában és drámában, fontos kivételként említve meg Szász Károly gondos forrástanulmányokon alapuló elbeszélő költeményét. 21 Márai 1941-ben kezdte írni művét, amely 1942 elején elkészült. Az igazgató-főrendező Németh Antal 1942. február 6-án úgy nyüatkozott, 22 A kassai polgárok teljesen kész előadását egyszer, a bemutató alkalmával Kassán adják, ezt az előadást a rádió közvetíti, majd a Nemzeti Színházban kerül színre. 1942 tavaszán a dramaturgiai munka folyhatott, a június 19-i lektori értekezletről készült jegyzőkönyvből tudjuk meg: a szerző átvezette példányába a dramaturg (Szűcs László) nem mindig szerencsés húzásainak egy részét, 23 a feladat a kiszerepezés és a pontos műsortervbe ülesztés. A szereposztásról a színházban már kialakult egy előzetes elképzelés, és valószínűleg egyetértés mutatkozott abban, hogy János mestert a Vígszínházban érvényes szerződéssel rendelkező Somlay Artúrnak kell eljátszania. Ez ügyben Németh Antal két levelet is fogalmazott, május 31-i keltezéssel Harsányi Zsoltnak, a Vígszínház igazgatójának (akinek színműve,.<4 bolond Asvayné nem elhanyagolható kasszasikert jelentett), és kérte, a lázongásairól és pénzhiányáról (is) ismert Somlayt (cserével) engedje át a Nemzetinek egyetlen szerepre. A másik levelet a kultuszminiszter Hóman Bálintnak küldte, s ebben már messzebb ment: Kürti József halálával nincs a Nemzetinek megfelelő Petur bánja, s általában ez a szerepkör gazdátlanná vált. így miniszteri közbenjárást kér, hogy Somlay a Víggel szerződést bonthasson, és a Nemzetihez szerződhessen. 1942. június 31-i (!) dátummal érkezik meg Wlassics Gyula kultusz-államtitkár válasza, engedélyezi Somlay lekötését a Németh kiválasztotta szerepre. S bár különböző időpontokról számol be a sajtó mint a bemutató napjáról, nyüván a színészegyeztetés (Somlay szinte egy időben készül Maráira és Strindbergre 24 ) és más okok miatt csak november 14-én indulhatnak meg a próbák, miután november 12-én Németh megállapodik Somlayval, hogy a színész 1.000 pengő előleget kap, amelyet a fellépti díjból huszonöt egyenlő részletben vonnak le. Innen aztán fölgyorsulnak az események, 25 riportok készülnek a próbákról; előbb Egyed Zoltán vacsorázik együtt a Piros gesztenyefában Somlayval, aki felolvas neki A kassai polgárokból, „a három legjobb magyar darab egyiké"-ból, a beszélgetés folyamán a mester felesége szerepét Bajor Gizinek, Genovéváét Szeleczky Zitának szánják (elképzelhetőnek vélik a Makkai Margit-Tolnay Klári női párost), jóllehet akkor már Tasnády Ilonára és Szörényi Évára osztották ki ezeket a szerepeket. 26 Majd Halász Péter társalog Somlayval, aki „ez alkalommal az örökkévalóság számára épít valamit". 27 Egy riporter Szörényi Évát is megkeresi, hogy szerepéről faggassa, a
