Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Nagy Adrienne: „De a művészet mindörökké él" (Csiky Gergely ünnepi prológusai)

A prológust 1877. október 4-én Thália megváltása címmel játszották el az aradi színház megnyitásának ünnepén, néhány nappal Csiky Gergely második Nemzeti Színház-beli premierje, a Janus

12 előtt. Ténylegesen ez a színházavató nem új épület megnyitását jelentette. Az még 1874. szeptember 21-én megvolt. A Skalnitzky tervezte épületben azonban minden igazgató kísérlete kudarcot vallott, Aradi Gerőé csakúgy, mint Bogyó Alajos és Mándoky Béláé vagy Sztupa Andoré. Ezt látva, 1877-ben a város maga vette kezébe színházát. Megalakult a színügy gyámolító egyesület. Az új alapokra helyezett színház megnyitójára rendelték meg a prológust, amelyet az előbbiekben ismertettem. Ugyanebben az esztendőben Mansberger Mosonyi Károlyt kérték fel igazgatónak, aki az épület 1883-as leégéséig vezette a színházat. Az év február 18-án délután tűz ütött ki. A sors furcsa fintora, hogy aznap estére is Csiky Gergely-mű volt előadásra tűzve. A Stomfay család. Az épület biztosításának közel kétszerese volt a tényleges kár. Március 14-én új színház építését határozták el. 1884. február 15-én a színházépítő bizottság hozzáfogott a munkához. 1885. október l-jén meg is nyílhatott az új színház, amely Halmai Andor tervei szerint készült

13

. Első igazgatója Krecsányi Ignác volt, aki ismét Csiky Gergelyt kérte fel az ünnepi prológus megírására. Krecsényi 1885. július 7-én Egerben keltezett, Csikyhez írott leveléből

14 tudjuk, hogy az író akkor már elfogadta a megbízást, amelyért a színigazgató 100 Ft-os tiszteletdíjat ajánlott fel két részletben, nyomorúságos anyagi viszonyai ellenére. Augusztus 28-án pusztán az ígéretre, fel is teszi az első részletet, de 30-i levelében

15 már határidőt szab, szeptember 8-át, mivel ö 7-én viszi társulatát Békéscsabára. Végül az író 22-re ígéri meg, és épp postára adja a kész müvet (21-én), amikor kézhez veszi Krecsányi türelmetlenkedő táviratát.

16 Ezzel bizony eléggé elrontja Csiky Gergely friss „szülöttje" feletti lelkes hangulatát. Természetesen a már kész munkának nem árthatott. A színigazgató említett, augusztus 30-án keltezett Békés-Gyulán írott levelében bizonyos rendezői kéréseket, utasításokat ad az írónak, ami az alkotói folyamat szempontjából igen érdekes: „Ne nehezteljen meg tekintetességed, ha arra kérem: kegyeskedjen nekem, a rendezőnek, a prológban néhány hazafias nagy némaképlet bemutatására alkalmat nyújtani. A képletek, persze, ne legyenek nagyon nehezen keresztülvihetők, mert mi vidéki színigazgatók bizony nagyon kevés eszközzel rendelkezünk. Hogy a prológ jambusban vagy rímes versekben legyen írva, természetesen tekintetességed bölcs belátásától függ. A verses nyelv talán annyiban jobb lenne, amennyiben jobban csiklandozza a nagy közönség fülét és szívét."

17 Az 1880-as években természetesen a hazafias lelkesedéssel telített verssorok kötelező kellékei az ünnepi alkalmaknak. Az élőképek, csoportozatok pedig a legvitriolosabb társadalomkritikát tartalmazó felvonásvégeknek is gyakori rekvizítumai. A közönség Paulay Ede Nemzeti Színházbeli rendezéseinél is megszokta, és kedveli, amit érthető módon a vidéki színigazgatók is igyekeznek alkalmazni a nézők mind teljesebb megnyerésére. A prológusnak szánt drámai allegória - a kérések figyelembevételével - Múlt és jövő címen került a közönség elé.

18 Arad gyászt idéz történelmünk és a függetlenségért vívott harcaink történetében. Arról a napról még negyvennégy évvel a szabadságharc leverése után sem volt ildomos