Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Békés András: Emlékezés Neményi Lilire és Horváth Árpádra (Elhangzott a Pesterzsébeti Helytörténeti Múzeum emlékszobájának avatásán)

mutató fényképeket. Titkos szobasarokban kattintottam a fényképezőgépemet Laci bácsi, Horváth Árpád új arculatáról is. Új név! Új arc! Új fotó! Ez biztosította volna - adott esetben - Horváth Árpád életének biztonságát. Egy Petőfi Sándor utcai eszpresszóban kellett átadnom az új fotókat. Laci bácsi szervezte illegális találkozásunkat. Ez a presszó a Petőfi Sándor u. 2-es számú házban volt. Mi szemben, a háromban laktunk. Ott készültek a fotók, és ott oktatott ki Laci bácsi az átadás módjáról. „Én titokban odamegyek - mondta -, nemsokára Te is átjössz. Kérj egy kávét! A pult külső oldalán egy kis polc van. Fölötte iszod a kávét. Közben alul a polcon hagyod az új fényképemet észrevétlenül. Eközben én is rendelek egy kávét. Melléd állok. Rám se nézel! Észre sem veszel! Fizetsz, kimész - én ott maradok. Iszom a kávét, és közben az alsó polcról magamhoz veszem az illegális képeket. így minden nagyszerűen lesz elrendezve." így is történt minden. Izgultunk erősen, de nagyszerűen játszottuk szerepeinket. Nem tudom, hogy milyen volt a kép amit készítettem, de mikor Laci bácsi nem sokkal később jó barátaitól azt kérdezte büszkén illegális öntudattal: „Na, milyen vagyok ezen az új képen?" Ugye nem ismerhet fel senki! „Szép vagy Lacikám! - mondták a barátok. Mint eddig is az voltál. Pont úgy nézel ki, mint Horváth Árpád - most bajusz nélkül!" Ezt a fajta sugdolózást, titkolózást, illegális színjátékot nem neki találták ki. Szinte gyerek voltam - de láttam így is - nyílt, egyenes, robbanékony, kitárulkozó, lángoló ember volt. Nem lett mestersége a mesterséges személycsere! A Petőfi Sándor utca 3. III. emeleti lakásunkban mesélte, mutatta, hogyan alakul majd a felszabadulás után az új magyar demokratikus színészi élet. Névsorai voltak, társulatot szervezett jó előre. O lett volna a leendő szabad Nemzeti Színháznak új igazgatója. De nem lett! Eltűnt egy hirtelen, vagy inkább elkerülhetetlen pillanat alatt, és többé sose került elő. Még nyoma sem maradt. 1945 tavaszán felszabadultunk. Új világ, új lehetőség jött el. De O nem lehetett jelen. Mások ugrottak a helyére! Még lehetett volna remény előkerülésére, de az új világ új bajnokainak nem állt ez érdekében. Túl gyorsan betöltötték a rá váró helyet.

4 Nem nagyon nyomoztak, hol van O - Horváth Árpád -, hogyan várjanak visszajövetelére? Nevét is feledni, titkolni akarták. Egy-két évvel később még a róla elnevezett kollégium lakója lehettem, mint színinövendék. Aztán ez a kollégium - a Horváth Árpád Színészkollégium - is megszűnt, és emléke szándékos feledésbe merült. így folyt ez évtizedekig. Nagy kár - mert még ma is hinnünk kell, hogy 1945 után létre nem jött pályafutása, működése sok keserű évtől menthette volna meg színiéletünket. E felejtés talán győzelemmel is járt volna, ha nem lett volna Laci bácsi élete hű párja, Neményi Lili. O nem hagyta! Nem engedte. Tiltakozott, ahogy tudott, élete utolsó pillanatáig, sőt azon túl is. Azért vagyunk most itt. Lilikével, Horváth Árpád hű párjával, családunk barátjával, Itala, Rita első színinevelőjével és tanítójával, gyerekkorom csodált primadonnájával 1960-tól találkoztam megint rendszeresen. Akkor lettem az Operaház ifjú rendezője. Első operaházi rendezésem egyik főszereplőjeként állt velem szemben a színpadon Neményi Lili. Zilia, Hippia és sok nagyszerű primadonna és karakterszerep alakítóját most én rendezhettem a Koldusdiák

5 című Millöcker-daljátékban, és nemsokára a jubileumi Háry János

6 császárnéjaként is. Ez szép este volt. Szép ajándéka íz életnek.