Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Kovács Gábor: Németh Antal Bánk bán - rendezése (Nemzeti Színház, 1936.)

változásaitól évtizedekkel elmaradt Magyarországon. Új szellemű formatörekvéseket valósít meg színházi kultúránkban, ahol a fővárosi színházakban még a naturalizmus dominál, a vidéki társulatok pedig jobbára összefércelt kulisszák előtt játszanak. Németh Antal második színpadmüvészeti kiállítását vizsgálva találkozhatunk a 36-os Bánk másik jelentős előtanulmányával, s ez nem más, mint a Faust-terwe. III. Goethe-ciklus A Faust 1932-ben készített terve jellemző eleme Németh Goethe-ciklusának. Jelentékenysége miatt szükséges legalább érintőlegesen tárgyalnunk az anyagot. Németh Antal a Goethe-centenárium esetleges publikációs lehetőségeire számítva 1931 végén lát neki inszcenálni 7 drámáját, köztük a Faustot. Levelezés útján közli rendezői instrukcióit Jaschik Almossal. A teljes anyag (50 díszlet- és kosztümterv, 12 színpadmodell) Münchenben mutatkozik be először, majd a berlini állami színházak múzeuma és a kölni egyetem színháztudományi intézete is meghívja a terveket. A jelentős siker újabb kiállítások lehetőségét csillantja fel Németh és Jaschik számára. Szóba kerül egy esetleges Madách, Mozart, Hauptmann kiállítás terve. Utóbbi megvalósul, másodszor állhatnak vele európai nyüvánosság elé. A Goethe-ciklus sikerére jellemző, hogy kis füzetben kiadják német nyelven

42

, ennek teljes anyagát pedig átveszi a L'Argante című olasz színházi lap. Nyilván ez a produkció is hozzásegíthette Némethet, hogy néhány hónap múlva közelébe kerüljön egy római Madáchrendezés megvalósításának. (Számításait a magyar hivatalos körök húzzák keresztül.) A Goethe-tervek valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy az 1934-ben Rómában megrendezett világszínházi kongresszusra meghívták, amely megalapozni látszik - e sorok írója előtt - a Nemzetibe történő igazgatói kinevezést is. Az inszcenálási tervekre a tőle megszokott alapossággal készül fel. A számunkra érdekes Faust rendezői problémáit már egy 1927-es tanulmányában

43 felveti. Körüljárja a drámai költemény színszerütlenségének nehézségeit, majd a rendezői megoldások történeti feltárását kezdi meg. Ezt a vonalat viszi tovább, mikor 1931-ben elkészíti a Faust színpadtörténetének elemző vázlatát.

44 Több éves előtanulmányok után kezd tehát a Faust inszcenálásához. Egy 16 körcikkelyre felosztott, 19 m átmérőjű forgószínpadon képzeli el a drámai költeményt. Kötetlen szabad fantáziával kombinálja a toló, forgó, süllyesztő színpadokat egyetlen bonyolult díszletépítménnyé. Képbeállításai az irrealitást, a misztérium jelleget hangsúlyozzák. Külső körgyűrűre és belső körre osztja fel a színpadot, utóbbira monumentális gótikus díszletépítményt tervez. A jelentős tömeget boltívekkel, lépcsőzetekkel tagolja, Jessner megoldásait idézi ez a fajta tértagolás. Németh Antal építkező, kontinuus alkotói módszerére újabb példaként szolgál, hogy e grandiózus terv alap-