Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Rajnai Edit: A festő és a színész a színpadon (Márkus László és Góth Sándor egy-egy rendezése a Magyar Színházban, 1910-ben)

készült, kőnyomásra előkészített szövegbe a rendező bejegyzéseit a másoló a megfelelő dialógusok és mondatok mellé gépiesen beírta. A példány rendezői bejegyzései csak jellegüknél fogva különülnek el a folyamatos szövegtől, nem a szokásos külön oldalon találhatók. A rendezői utasítások mellett semmiféle jelölés nem utal arra, melyik szövegegységhez tartozik a bejegyzés. E formai hiányosság lehet a másoló felületessége vagy érdektelensége is, ám megjegyzendő, hogy a Shaw-egyfelvonásos rendezőpéldányában, amelyben az instrukciók rögzítése Márkus kezétől származik, csupán elvétve fordul elő a szöveg és a rendezői jegyzet között formailag is kapcsolatot teremtő jelölés. A Csákó és Kalapnak csak ez a magyarra fordított szövege ismeretes. A Magyar Színház produkciójáról sem őrződött meg más szövegdokumentum. A Márkus László korai rendezéseit oly kevéssé dokumentáló gyér forrásokkal szemben Góth Sándor színészi-rendezői tevékenysége számos rendezőpéldány segítségével járható körül, bár ezek legtöbbje vígszínházi bemutatókat rögzít. A koncert Izabella téri előadásáról azonban nemcsak a Góth rendezői bejegyzéseivel ellátott szöveg maradt fenn, hanem a súgókönyv is.

5 így a produkció előkészítése során használt szövegen kívül a valóban játszott változat is ismert. A Hermann Bahr színmüvéhez készült rendezőkönyvben a fekete tintával másolt dialógusoktól jól elkülöníthetők Góth Sándor ceruzaírásos instrukciói. A rendezői bejegyzések mellett mindig jel (+, #, L, 0, X,) hivatkozik a szöveg megfelelő részére. A jelölés teljesen mechanikus, a pillanatnyi grafikai szeszélytől vezérelt, egyetlen logikus rendezői elv szabályozza, az, hogy ugyanaz a jel ugyanazon az oldalon kétszer lehetőleg ne szerepeljen. Az eredeti színmű és a létrejött produkció szövege közti eltérések, miután csak A koncertről maradt fenn több szövegkönyv, csupán a Góth Sándor rendezte bemutató kapcsán regisztrálhatók. Az előadás szövegtömböket, nagyobb dialógusegységeket nem cserélt fel. A rendező a darab szövegét Mária és Jura doktor első felvonás végi beszélgetésében és a harmadik felvonás hasonló párjeleneteinél megrövidítette.

6 A súgópéldány egyéb törléseinek többsége stilisztikai csiszolás. A szövegeltérések néhány szó vagy fordulat kerekebb, simábban tovagördülő átfogalmazásai, mint a „...friss erőben tartja meg magát..." fordítói körülményességét eltörlő „...megállja a sarat..."

7 Emellett a javítások egy része más stilisztikai értéket ad a szövegnek és a szituációnak, mint „A te korodban. És ez a fitalember" helyére került „Ugyan már! Te, és ez a kölyök!"

s Góth a színpadon elhangzó szavak és mondatok folyamatosságát és gördülékenységét láthatóan fontosnak tartja. Emellett az eredeti szöveget nemcsak a régiek helyére tett új fordulatokkal alakítja, hanem jónéhány beszúrt mondattal is bővíti, amelyek az alakokat és viszonyaikat árnyalják. A zene - és Heink-imádó hölgykoszorú tagjai Mária felszíni fegyelmezettségét egyszerűen közömbösségnek értelmezik. A közbeiktatott, és Klára kisasszony szájába adott „És ez az ő neje!" felkiáltás világít rá a két szereplőcsoport kapcsolatára.

9 „ ...a színház ma már nem önmagáért való valóság, amelynek céljaihoz simulnak a többi művészetek, hanem inkább olyan közvetítő apparátus, amely egyes művészetek felhasználásával egy más művészet produktumainak adja meg a végleges formát... ma az irodalom lényegesen determinálja a színház művészetének stílusát. ...nekünk arra kell igyekeznünk, hogy az irodalom változatos kívánságaihoz lehetőleg artisztikus megoldásokat találjunk."

10