Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Nyerges László: Carlo Goldoni színháza Magyarországon II. (1841-1941)

tehát a Lovag megtörése a II. felvonás ebédjelenetében történik. A komikai feszültséget növeli Pirrot, a Lovag szolgája és Mirandolina roppant szerelmes pillantásai, sóhajtásai. Most már csak a Lovag megleckéztetése van hátra. Ez a II. felvonás 17. jelenetében, Mirandolina színlelt ájulása után kezdődik, amikor a megjelenő Márki és Gróf a Lovagot, a nők ádáz ellenségét hirtelen átalakulása miatt kajánkodva csúfolják. A III. felvonás vasaló-jelenetében a Lovag már magánkívül van, Fabrizióra féltékenykedik, Mirandolinát a vasalóasztal körül kergeti. A feszültség azután a 17. jelenetben a Lovag és a Gróf párbajával tovább fokozódik, ám Mirandolina megjelenése megakadályozza, hogy a szembenálló felek között tényleges összeütközésre kerüljön sor. Elmarad a Mirandolina végső győzelmét jelentő kérdés:,, A Lovag szerelmes lenne belém?" A Fogadósné őszinteségét hangsúlyozza, amikor Fabrizióhoz lép és bejelenti, hogy hozzámegy feleségül. A Lovag, a Gróf, a Márki és Mirandolina beszélgetése az eredeti szövegből kimaradt, a 18. jelenet pedig az átkozódó Lovag távozásával zárul. A rendezőpéldányból az is kiderül, hogy a színpadot igen egyszerűen rendezték be. Az I-II. felvonásban a fogadó szoba és a Lovag szobája alig különbözik egymástól. A szín elülső részében, jobb- és baloldalon ülőalkalmatosságok, asztal, székek és karosszék voltak, a hátteret tálaló és szekrény foglalta el. A járásokat jobbra, balra és középen biztosították. A III. felvonásban a vasaló-szobában mindössze a vasalóasztalt, kosarat és egy széket helyeztek el. Hevesi ebben a csupán lényeges darabokkal berendezett térben a színészi játékra helyezte a hangsúlyt. Értelmezése szerint a játék lényege a Lovag érzelmi bekerítése, a nőgyűlölőből a szerelemtől megvadított férfivá való átalakításának színpadi és komikai megoldása. Ennek csúcspontja a III. felvonás vasalási jelenetében történik meg, amikor a szinte őrületbe kergetett Lovagot a Gróf és a Márki leleplezik. Mirandolina tehát elérte célját: csúffá tette a dölyfös férfiakat, és nemének dicsőséget szerzett. A rendező nemcsak a főszerepeket játszó színészek alakítását dolgozta ki, hanem játékmesteri figyelme a mellékszereplőkre, így a. Lovag szolgájára és a két színésznőre is kiterjedt. Az egyéni vonások komikus-ironikus bemutatása mellett az összjáték kidolgozására is gondja volt. Az Arisztophanesztől a modern idők külföldi és hazai szerzőiig terjedő, vígjátéki ciklus 17 darabjából Hevesi egymaga hatot, köztük a Fogadósnét vitte színre. A ciklus bevezető konferenciáit újságírók - Rákosi Jenő, Hevesi Sándor, Heltai Jenő, Beöthy Zsolt, Radó Antal - tartották. A klasszikus értékekre utalva figyelmeztettek, hogy a Nemzeti Színháznak nem a magánszínházak műsorát követve kell versenyeznie. Előadásában

53 Radó szemléletesen hangsúlyozta hogy a velencei újító színpadi szerző Olaszország első igazán demokratikus írója, aki beaumarchais-i merészséggel elsőként faragott hősöket a komornyikokból, és hősnőket a varrólányokból, mert reformja során támaszkodhatott városa egyik befolyásos osztályára, a kereskedő polgárságra. Az emberi hibák, a viselkedésbeli fogyatékosságok kigúnyolására szolgáló jellemvígjáték ebben a körben talált leghálásabb közönségére. Radó szerint Goldoni főként a velencei polgárság és a néptípusok rajzával remekelt, épp azokban a darabokban, amelyek mint minden igaz népszínmű a legnehezebben fordíthatók le idegen nyelvre. Ami a Fogadósnét illeti, Mirandolina - Radó értelmezésében - „élettől pezsgő, finom részletezéssel kidolgozott alak, amelyben minden vonás plasztikus". Az Alkotmány kritikusa szerint

54 viszont „...az emberek, akik ebben a darabban tovalebbennek..., nem a valóságos élet súlyos részesei, hanem hajlongó, bókoló babák. Nem olasz babák, mind-