Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

FÜGGELÉK (Dráma- és színháztörténeti dokumentumok) - Hevesi Sándor és Herczeg Ferenc levelezése (közli: Gajdó Tamás)

Hevesi Sándor igazi munkakapcsolatba csak 1923-ban, már a Nemzeti Színház igazgatójaként került Herczeg Ferenccel, amikor Herczeg Balatoni rege című művét először az Operaházban, majd a Nemzeti Színházban megrendezte. Ezt követte 1925ben A híd bemutatója. Hevesi dramaturgiai javaslatait Herczeg már a Balatoni rege színpadra állításánál elfogadta: "Az ő [Hevesi] tanácsára átdolgoztam, helyesebben szólva: átcsoportosítottam a darab sok jelenetét." - írja a szerző darabjáról a Magyar Színpadban.

3 A híd előkészületeikor már egész jeleneteket írt müvébe Herczeg Hevesi Sándor intenciójára. (3. levél) Hevesi összesen hat Herczeg-drámát rendezett igazgatása idején a Nemzeti Színházban. (Balatoni rege, A híd, A kék róka, Kéz kezet mos, Szendrey Júlia, Karolina) S igazi elismerés részéről a Nemzeti Színház 1926-os Heczeg-ciklusa. Ezzel nemcsak Herczeg drámaíró nagyságát nyilványítja ki, hanem a Nemzeti Színház háziszerzőjévé is avatja. (Kissé erőszakosan ugyan, hiszen Herczegnek nem egy műve került máshol színpadra: "Herczeg Ferenc tehát akkor is a Nemzeti Színházé - Herczeg Ferenc akkor is a Nemzeti Színház, amikor nem itt adják a darabját.")

4 Herczeg Ferenc is méltányolta Hevesi Sándor drámaelméleti és irodalmi munkásságát. A Kisfaludy Társaság 1926-ban Herczeg Ferenc és Voinovich Géza ajánlatára Hevesi Sándort felveszi tagjai sorába. (6. levél) Mindez nem akadályozta meg Herczeget abban, hogy 1928 elején megtámadja a Nemzeti Színházat és Hevesi Sándort, mert néhányszor műsorra tűzték Kacsoh Pongrác János vitéz cimü daljátékát, Fedák Sárival a főszerepben. Hatalmas sajtókampány kerekedett, de nemsokára helyreáll a jó viszony Hevesi és Herczeg között. Hevesi levele nem tanúskodik az afférról, talán az alázat nagyobb. (11. levél.) Herczeg válaszában sincs nyoma a korábbi kirohanásnak. (12. levél) A folytatásról érdemes idézni Löbl János cikkét, amely a Tollban jelent meg: "Most abban az újságban, amelynek szépirodalmi részéért Herczeg felelős, templomnak hirdetik a Nemzeti Színházat, főpapnak a tegnap még kiátkozott Hevesi Sándort, valószínűleg azért, mert az igazgató egymás után előadatta Herczegnek Kéz kezet mos, Déryné ifjasszony, és Ezredes című... színmüveit. És mert ugyancsak Hevesi Sándor, mint irodalmunk londoni ismertetője megfeledkezve századeleji irodalmunk igazi nagyjairól, Kemény Zsigmondtól egészen Herczeg Ferencig adta elő a magyar írás történetét..."

5 (11., 12., 13., 14., 15. levél) 1932 tavaszán, és nyarán, amikor Hevesi ellen példátlan hajsza indult, talán Herczeg az egyetlen, aki lapjában kiállt mellette. Az Új Időkben megjelent Ellesett párbeszédek című állandó rovatban védelmébe veszi a politikusok acsarkodásától övezett színházigazgatót: "... a politikának azonban, ha vannak is törvényes jogai, semmiféle erkölcsi jogosultsága nincs hozzá, hogy lóhátról beszéljen a nemzeti művészettel. Mert a magyar művészet világviszonylatban jelentékeny, a magyar politika pedig csak vidéki nézőpontból valami."

6 Hevesi meghatottan köszönte meg ezt a gesztust. Leváltása után nem magának kért támogatást, hanem a Nemzeti Színház sorsáért aggódott. (17., 18., 19., levél) Nem sokkal később, 1932 őszén ismét levéllel jelentkezett Hevesi Sándor: Bécsben akarta elhelyezni Herczeg Bizánc című művét. Hevesi külföldi rendezői karrier érdekében tárgyalt Bécsben? Csak találgatni lehet. Mindenesetre a Hevesi biográfiában