Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 27. (Budapest, 1990)

DRÁMATÖRTÉNET - Szilágyi Ágnes: Molnár Ferenc dramaturgiájának forrásai két bohózatfordítása tükrében

Colette-t, hogy kendője leesett. Larzac emeli fel szégyenében és mérgében kivörösödve. Góth rendezői instrukciója így szól: „Colette titokban szereti a fiú félszegségét."

27 A rendező ezzel Larzac rovására még szimpatikusabbá teszi Jean jellemét, és a maga puritán egyszerűségében, szeretetre méltó darabosságában mutatja meg a közönségnek. Góth Sándor tovább csökkenti a fordító által már megszűrt szent imentalizmust. A rendezőpéldány szerint Góth tovább tömörítette a cselekményt. Az első felvonásból például kihúzta az első két jelenetet, így nem szerepelnek a darabban sem Bigorre apó, sem a csendőr. Aztán visszarettenve ettől a megoldástól, visszahelyezi a darabba a jeleneteket. Ez a folyamat a rendezőpéldányból nem állapítható meg, de az ott vastag piros ceruzával kihúzott szerepeket, illetve szereplőket a kritikák méltatják, nem beszélve a színlapról, ahol a szerepek ki vannak osztva. „A rendezőnek értenie kell mindenhez, ami kapcsolatban áll az eladással, mert ő ad utasítást a díszlettervezőnek, a díszletfestőnek, a kárpitosnak -ő válogatja össze a bútorokat, a képeket és egyéb holmikat, amelyek díszítik, meleggé és stílusossá teszik a színpadot. Az ő feladata, hogy olyan hátteret adjon a darabnak, amely elősegíti vagy tompítja a hatást" - írja Bárdi Ödön.

28 Góth Sándor igazolja e mondatokat, mert mindenre van gondja és ötlete. A Vígszínház díszlet - és jelmeztára magánvállalkozáshoz méltó gazdagsággal segítette a sikert: „...a gazdasági hivatal számolatlanul ad előleget, és vita nélkül fizeti ki a Schmidt Miksa cég fantasztikus bútorszámláit."

29 A Buridán szamarához hasonlóan ehhez is külön, tervezett díszletek készültek, a jelmezekről nem is beszélve. Góth túltesz a párizsi előadáson: itt még az inas is frakkban van. Vadászkutyát ugyan nem visz a színpadra, mint Flers-ék, de van telefon, villanyvilágítás, a színpad több pontján lámpatestek hivalkodó fénye világít. A darab során Jean jellegzetesen sűrű, francia levest eszik, melyben, mint a szereplő mondja, megáll a kanál. Góth sárga színű homokkal töltet meg egy levesestálat, és ebben tényleg megáll a kanál. Az első felvonásban a világítás változására utaló utasítása: „Itt kissé alkonyodni kezd. Lehetséges, hogy a világítás vörösbe megy át, és így marad a felvonás végéig."

30 A bemutató utáni kritikák még inkább elismerő, sőt dicsőítő szavakat használnak, mint azt a Buridán szamara esetében tették. Az, hogy mennyire divatos témájú darabot választott a Vígszínház, leginkább lemérhető a Magyar Színpad pletykákat adó rovatában közölt szösszenetből: „A törvénytelen gyermekek, ... határozottan jó sorban vannak a színházi világban." Felsorolással is szolgál az újságíró: a Nemzeti Színházban siker a Szerelem gyermeke, a Vígszínházban a Papának tapsolnak, a Magyar Színház Tolsztoj £7ó7i a/otf íjával szerepel, és készül a következő bemutatóra, melynek írója Hevesi Sándor, címe: Apja fia. A cikk így fejeződik be: „...egy kávéházban együtt ültek Odry, Csortos és Tarnai, akik a három törvénytelen gyermeket személyesítik meg. A szomszéd asztalnál valaki észreveszi a három színészt, és megjegyzi: - Nézzétek: a szerelem gyermekei! - Dehogy - feleli egy másik úr -, a siker gyermekei".

31 A Papát méltató kritikák ismét dicsérik a francia szerzőpáros tehetségét: „Jobban ismerjük őket, mint Csiky Gergelyt, vagy Szigligetit, tudjuk, hogy hol helyezik el a mot-jaikat. Még az arcukat is elképzeljük, bát itt különösképpen a kettő helyett csak egyet tudunk összeállítani magunknak. És ez az egy arc nem az övék, hanem Molnár Ferencé. ...látjuk, hogyan érkezik ide a francia szöveg tizenöt viccel és harminc szentimentalizmussal, és hogyan adódik elő a fordítás tizenöt szentimentalizmussal és harminc