Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

bemutatásában működött közre, és ennek eredményeként az eszterházi opera Európa egyik legjelentősebb olasz operajátszási központjává vált. Niccolo Piccinni, Antonio Sacchini, Giovanni Paisiello, Pasquale Anfossi, Giuseppe Gazzaniga, Pietro Guglielmo, Giuseppe Sarti, Antonio Salieri, Vincenzo Righini, Dorre nico Cimarosa operái mellett természetesen Haydn saját operái is színre kerültek. A librettószerzők közül különös népszerűségnek örvendett a bécsi udvari költő, Pietro Metastasio, az olasz melodráma megújítója és Carlo Goldoni. Goldonit elsősorban, mint az olasz komédia-színház megújítóját tartjuk számon, de kétségtelen, hogy reformjának számos eleme a zenére írt drammi giocosi-kban is megtalálható: jól rajzolt, egyénített, köznapi karakterek, a népi világhoz közelítő környezetrajz, a természetes érzelmek ábrázolása. Mindezek indokolttá teszik, hogy Goldonit az opera comica veneziana megújítójának is tekintsük. Eszterházára Bécsből, de sokszor közvetlenül Velencéből érkeztek partitúrák. A librettókat a pénzügyi lehetőségektől függően átdolgozták (csökkentették a szereplők számát, változtatták az előírt jellemeket és hangnemeket.) Példa erre az 1768. évi A patikus előadása, amely csupán négy szereplővel zajlott, Volpino tenor-szerepét pedig egy szoprán énekelte. Az operatársulat által megszólaltatott darabok közül négy Haydn-opera zenéje Goldoni librettójára készült. A La Canterina (Az énekesnő) bemutatójáról úgy tudjuk, hogy arra Batthyány József hercegprímás idejében, 1767. február 19-én, Mária Terézia jelenlétében, Pozsonyban a prímási palota kertjének színházi célra szolgáló épületében került sor. Horányi Mátyás azonban arra figyelmeztet, hogy az ősbemutatót feltételezhetően már egy évvel korábban, Kismartonban megtartották. A következő HaydnGoldoni opera bemutatásához fontos színháztörténeti esemény kapcsolódik: 1768 őszén elkészült és megnyílt az eszterházi operaház és ebből az alkalomból a La Speziale (A patikus) c. vígoperát tűzték műsorra. A színház a korabeli színházépítészet követelményeinek megfelelően készült, és hat-nyolc kulisszapárja gyors színpadi változást tett lehetővé. A színpad háttere felé szűkülő keretek 4