Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET NYERGES LÁSZLÓ Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)* 1. A főúri színjátszásban és a német vándorszínészet műsorán (1707-1793) Carlo Goldoni művei kis késéssel ugyan, de még életében eljutottak hazánkba. Darabjainak megjelenése a magyarországi színpadokon egybeesett a főúri színház kibontakozásával és a hivatásos magyar színjátszás megszületésének időszakával. így színháza magyarországi sorsának vizsgálatával a korra jellemző dráma- és színháztörténeti fejlődésre, a játékszíni viszonyokra, a színház társadalmi szerepére és színészeti összefüggésekre világíthatunk rá. A művészetpártoló arisztokrácia számos tagja járt Olaszországban és ismerkedett a kor legnépszerűbb színházi műfajával, az olasz operával. Esterházy Pál Antal Mária Terézia követeként járt a nápolyi udvarban, és a fényes esték emlékén kívül az ott látott operák szövegkönyveit is magával hozta. Az Esterházyak azonban már Bécsben magukba szívhatták az olasz opera kultuszát. Bécs az európai művelődés egyik központja lett, ahol az olasz udvari költő "intézménye" (Silvio Stampiglia, Apostolo Zeno , Pietro Metastasio, Lorenzo Da Ponte, Giambattista Casti és Giovanni Bertati tevékenysége révén) az évszázad művelődéstörténetének jelentős tényezője volt. A főúri látogatókon kívül azonban eljutottak Olaszországba a császári hadseregben szolgáló tisztek és a bécsi udvarban élő magyar testőrírók, közöttük Bessenyei György, Báróczi Sándor, Barcsay Ábrahám, Harsányi Sámuel is, és az ott szerzett benyomások, a felvilágosodás eszméivel való megismerkedés késztette őket hazatérésük után, hogy a magyar nyelvű irodalmi mozgalom élére álljanak. Faludi Ferenc jezsuita író és fordító a század Egy magyar Goldoni-recepció első fejezete