Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - MOLNÁR KLÁRA: A Paulay-korszak három Ibsen-bemutatója a Nemzeti Színházban

Erről a változatról én magam azt írtam a fordítónak, hogy 'barbár erőszak' a darab ellen. Tehát egyáltalán nem az én kívánságomra történik, ha alkalmazzák; de remélem, hogy nem sok 2 német színházban kerül rá a sor." A dráma befejezése, amely nyitva hagyja Nóra sorsát, szokatlan volt a korabeli polgári közönségnek; erre utal egy, Hevesi Sándor által rögzített történet is.

3 A budapesti Nemzeti Színház az első norvég kiadás után tíz évvel, 1889-ben mutatta be a drámát Reviczky Gyula fordításában, aki német szövegből dolgozott. Jászai Mari írja emlékirataiban: "Én hoztam neki (ti. Paulay Edének, a Nemzeti Színház igazgatófőrendezőjének) 'Nórá'-t Márkus Emma számára. Mert én csak a színházat láttam, soha barátot, vagy ellenséget. Mikor Justh Zsiga megismertette velem Ibsent, rohantam Paulayhoz a 'Nórá'-val és ' Borkmann'-nal. Megkértem, hogy 'Nórá'-t elküldhessem Reviczkynek Arcóba, hogy ő fordítsa le. így is történt. Ez volt Reviczky utolsó munkája." Ezt megerősíti az 1889. július 11-én elhunyt költő nekrológja a Vasárnapi Újságban: "Irodalmi hagyatékában Ibsen 'Nórá'-jának teljesen kész fordítását találták, melyen a nemzeti színház megbízásából dolgozott, és egy vígjátékot."^ Reviczky autográf példánya fennmaradt, ebből lett a nemzeti színházi rendezőpéldány , amelyben - azonos kézírással - megtalálható az említett boldog végű befejezés is, de a kritikákból megállapítható, hogy az előadásokon az eredeti befejezéssel játszották. Reviczky fordítása nyomtatásban csak az Egyetemes Könyvtár sorozatban jelent meg (Győr, 1892); a színházi rendezőpéldány és a nyomtatott szöveg kisebt színpadi húzásoktól és javításoktól eltekintve megegyezik . Reviczky nem érte meg a Nóra magyarországi bemutatóját, amely 1889. október 4-én volt a Nemzeti Színházban. Az előadást Nagy Imre rendezte, a színház hősszerelmes színésze (Csongor, Ádám, Faust alakítója), aki Paulay Ede mellett alrendezőként is működött. Ismerve a Nemzeti Színház akkor szokásos munkamegosztását^, joggal feltételezhető, hogy Paulay Ede mind a végleges szövegváltozat kialakításában, mind a rendezésben a szokásos módon részt