Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

jainak sorát dolgozta át, illetve fordította le. A pesti játékszín felállításának lelkes híveként teljes mértékben azonosult a játékszíni bizottság legfőbb célkitűzésével, az anyanyelvi kultúra és a jó ízlés terjesztésével. Ebben az időben Jakabot, mint a legjobb magyar fordítót tartották számon, és képességeit a csinos társalgási nyelv színpadi meghonosítása és a könnyed beszédfordulatok használata miatt ismerték el. A kassai társulat legjobb színészi erői telepedtek meg Budán a Várszínházban. Itt kezdtek kibontakozni a Nemzeti Színház első gárdájának körvonalai. Minthogy Pest-Buda erre az időre az ország tényleges fővárosa lett (jogilag majd csak 1848-ban), a lakosság pedig nemzeti érzésben megerősödött, így a színészeket mint a nemzeti kultúra és nyelv letéteményeseit politikailag és pénzügyileg is támogatta. Érdemes megemlítenünk, hogy a társulat ebben az időben főként prózai színészekből állott. Ez a körülmény is magyarázza, hogy 1834-ben szerzőnktől három vígjáték is szerepelt a műsoron. A Kisfaludy Károly halálát követő évtizedben - 1830-40 - a színpadon előtérbe került a vígjáték, amelyben többnyire népi alakok lépnek fel. Jól megfigyelhető ez Jakab Falusi lakodalom c. művében, amelyben a fiú megtalálásának érzelgős, melodrámai motívuma a népéletből vett zsánerképpel - lakodalmi jelenetekkel - keveredik, középpontban a büszke nótárius délceg színpadi alakjával. Jakab az 1833-ban kiírt, a színészet állandósítását tárgyaló akadémiai pályázatban többek között azt ajánlja, hogy a színészek tanulják meg az olasz nyelvet, az idegen művészekkel együtt a dalműveket így olaszul adhatnák elő. Nyilvánvaló, hogy Jakab tudott olaszul, más olasz szerzőtől készült fordítása, például a Döbrentei által javasolt Alberto Nota A jótevő és az árva c. játéka, továbbá operalibrettó-átültetései is megerősítik ezt. A Fogadósnő c. komédiát így az első, Goldoni-eredetiből készült fordításnak tekinthetjük. Jakab nem változtatja meg a neveket, megtartja a cselekmény színhelyét, Firenzét. A komédia egyetlen ekkori előadásán (1834. május 22.) fellépett a színészi "új hullám" két markáns egyénisége, a magyar vígjáték törté-