Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - TURNAI TÍMEA: Nádasdy Kálmán színészpedagógiai munkásságáról

mondottak. Cél a testalkat és a lelki adottságok tudatos megismerése; mindennapos szokásaik, különböző eseményekre való reagálásuk testi megjelenítésének felismerése, ezek reprodukálása fantáziájuk segítségével. Erre szolgáltak az önismereti gyakorlattok. Pl. állat-szerepfajta meghatározás. A növendék milyen állattípushoz, figurához hasonlít leginkább, melyikkel tudna azonosulni először önmaga, majd társai szerint. A két nézőpontból a megismételt gyakorlatok során alakítsa ki a valóságnak megfelelő képét. Rövidebb mozgásbeli, később szöveges szerepét milyen típushoz sorolná képzeletében, milyen absztrakciókra ösztönzi a megadott figura. Ahhoz milyen mozgás, gesztus, mimika, hangeffektus, ritmus és tempó kapcsolható. Második félév: Kapcsolatépítés élő párbeszédekkel, könnyen mondható dialógusokkal, amelyek kiválaszthatók (színdarabon kívül) regényből vagy novellából is. De eddig elemzett, gyakorolt élethelyzetek megkomponált előadása is megfelel. Gyakorló etűdök: meghatározott időn belül (általában 4-5 perc, később csak 1-2 perc) meghatározott cselekvéssor, történet előadása először szöveg nélkül, majd szöveggel. Eszközei lehetnek eddig használt gesztusok, mozgásformák, esetleg zenei kíséret, saját ének, dallam, ritmus, például taps. E mozgásformák többszöri reprodukálása, rögzítése, vagyis ne véletlenül megtalált, ösztönös cselekvések legyenek, hanem belülről állandóan ellenőrzött, kontrollált mozgások. Gyakorló feladatként egymás mozgását kellett bemutatni. Ugyanezt a cselekvéssort később bővítve, más színjátékelemekkel együtt - zene és tánc - kellett előadni. Az így kialakított eszközök állandó részei legyenek a növendékek gondolkodásának, sűrítve tudjanak kifejezni vele gondolatsorokat, metaforákat, hogy játékuk ne csak felerősített szövegmondás, de egyben látványkonstrukció is legyen. Második év - első félév: A szerep mondanivalója, a jellem és alapszituációk tisztázása. A darabbeli karakter megfejtése után következik a hallgató olyan alkati tulajdonságainak felfedezése, amelyek hasonlítanak, vagy közelállóak a szerep karakteréhez. De ebben a fázisban a direkt szövegmondás még gátolhat-