Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

ÉVFORDULÓ - STAUD GÉZA: Hevesi Sándor rendezői tanfolyama

a rendező egy darabba anélkül, hogy a lényeges mondanivalót megváltoztatná. Hevesi tisztelte az irodalmat. Mindig azt hansúlyozta, hogy a darab variábilis, de a variabilitásnak mégis van határa. De azt is Hevesitől tanultuk meg, hogy egy színházi embernek hogyan kell néznie a darabot, mit lehet azzal csinálni, hogy kell azt a színpadon teljessé tenni, hiszen minden darab hiányos, mert nem tartalmaz mást, mint dialógust. De hogy mi van a dialógus mögött, milyenek a karakterek, hogyan beszélnek, hogyan vannak öltözve, milyen az arcuk, mit csinálnak - ezt mind a dialógusból kell levezetni. A rendező és a színész vetíti a dialógus mögé az összes leíró és elbeszélő elemet. A dráma "hiányos műfaj" Befejezésül még csak annyit, hogy megvolt a rendezői oklevelem, utána ledoktoráltam és mégsem lett belőlem rendező. Hogy miért? Egyszerű. 1930/31-ben volt a világválság, Budapesten bezárták a színházak felét, pénz nem volt sehol. Előhúztam hát a zsebemből a tanári diplomámat és elmentem tanítani. De a színházat sohasem hagytam el.