Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - SZABÓ JÁNOS: "Varró Gáspár igazsága". Háy Gyula színműve

nak: "Nem úgy van az faluhelyen, elnök kartárs, hogy loptad, vagy nem loptad, aztán kész. Van úgy is, hogy elvittem, nálam maradt, enyimnek néztem, magamnál felejtettem, hozzám szelidült, velemgyött. Meg az sincs úgy, hogy kaptad, vagy nem kaptad. Mert az is van, hogy hagyták elvinni, tűrték, nem bánták, félrenéz­tek, nem szóltak, hogy teszed le mindjárt, megszokták, hogy ér­12 te járok... Faluhelyen, kérem." Kova valójában azért veszi tu­domásul, hogy Varró tőle lop a téesz disznainak, mert bűntuda­tos (nemcsak mint afféle kulák, hanem azért is, mivel egykor összeszűrte a levet Rozival, Varró feleségével), mert egy ki­csit együttérez tejtestvérével (a kanász anyja szoptatta annak idején őt is), főleg pedig mert üzletet szimatol a dologban, úgy véli, ha segít a téesznek kievickélni a bajból, az idővel neki is meghozza a hasznot. De a sertéstelep helyzete már annyira el­lehetetlenült, hogy a ráadásul le is lepleződő és ezért tovább nem folytatható kis lopások nem képesek megállítani az állatok hullását. A helyzet nyomasztó voltát nemcsak a munkájáért élő-haló Gazsi bácsi érzékeli. Pósa Dani traktoros felesége, Lujzi, akit a téesz-elnöki székbe kényszerítettek, nem képes elviselni a tehetetlenség és kilátástalanság okozta lelki terhet, amelyet személyes síkon csak tetéz férjének ostoba, dúvad viselkedése: nem messze Varróné házától - amúgy szomorú népszínmű módra ­fölakasztja magát egy öreg fára. Természetesen Oszkó Terka is tisztában van a valódi hely­zettel. Amíg az ügy az ő köreit nem zavarja, nagylelkűen közben­jár apja egykori jó ismerősének, Varrónak az érdekében. Amint azonban kiderül, hogy a megyénél is fölfigyeltek a sertéshullás­ra, azonnal fölfogja, hogy saját karrierje kerül veszélybe, hi­szen a gondok megelőzésére mint járási potentátnak, neki kellett volna megfontoltan intézkednie. Ettől fogva vége minden jovia­litásnak, már csak saját helyzetének védelme foglalkoztatja. Ha ehhez fel kell áldozni valakit, akkor jöjjön az áldozat; ha is­mét be kell vetnie agresszív nőiességét, ám legyen, eddig is ké­pes volt pillanatok alatt az ujja köré csavarni minden férfit: Danit, az opportunista Spányik államügyészt meg az ingadozó

Next

/
Thumbnails
Contents