Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

SZÍNHÁZTÖRTÉNET - NYERGES LÁSZLÓ: Carlo Goldoni színháza Magyarországon (1759-1841)

Burgtheater és Kärntnerthortheater műsorát követte, illetve a külvárosi Josefstadtthea

ter, Leopoldstadttheater és a Theater auf der Wieden repertoárján szereplő színművek átvételével alakult, ami a műfajok és témák változatosságát jelentette. Azok a darabok, melyek a velencei szerzőtől megjelentek a pest-budai német színházak színpadain, szintén hozzájárultak a műfaji-tematikai panoráma színesítéséhez. A hagyományos bohózatot a Két úr szolgája (Diener zweier Herren) képviselte, de Schröder, a nagy német színész átdolgozásában már "szabályos" komédia formájában. A polgári ízléshez közvetlenül szóló színpadi zsánerképek, így A tettetett beteg kisasszony (Die verstellte Kranken) vagy a Kü lönös történet (Geschwind, eh's jemand erfährt) J.C. Bock fordításában az egyre számottevőbb, új közönségréteghez, a női közönséghez szóltak, és a színpadi szentimentalizmus első magyarországi jelentkezésének tekinthetők. A nemesebb érzelmek keresését az érzelmek demokráciája támasztotta alá, és Goldoni komédiáiban, az akkoriban divatos comédie larmoyante

hoz közelálló darabokban, a nyílteszű, bátor, morálisan magasrendű és érzelmeihez ragaszkodó Colombina-alak, aki fogadósnő, szobalány, az otthon falai közé zárt, de onnan elvágyakozó feleség vagy energikus fiatal lány képében jelenik meg, minden előfordulásában a természetes érzelmekhez való jogot hirdette. Nem hiányoztak a színházak műsoráról Goldoni karakterkomédiái sem. A Hazug (Wahrheit ist gut Dinge - Der Lügner), A fogadósnő (Die Gastwirtin), A jótékony zsémbes (Der gutherzige Murrkopf), Az okos asszony (Die sanfte Frau) tovább erősítették, a szabályos komédia révén, a polgári öntudatosodás és életmodell színházi propagandáját Magyarországon. A német és olasz vándortársulatok az ország legtávolabbi pontjait is felkeresték. Az erdélyi kormányzói székhelyen, Nagyszebenben Bodenburg Gertrud társulata játszott 1766-ig. Livio Cinti olasz operatársasággal, német prózai színészekkel 1772-től 1781-ig tartózkodott a városban , színházi előadásokat és bálokat rendezett. Joseph Hilverding 1778-ban nyert ugyanott színjátékok bemutatására engedélyt, és Hochmeister könyvnyomdájában, ugyanebben az évben Theatralisches Wochenblatt címen folyóiratot is