Kerényi Ferenc szerk.: Színháztudományi Szemle 26. (Budapest, 1989)

DRÁMATÖRTÉNET - NAGY ADRIENNE: "Örök te vagy csak, égi szerelem!" (Csiky Gergely újromantikus színműírói korszaka)

tal átírt ötödik felvonás 1. jelenetét. Az eredeti munkában ugyanis a negyedik felvonás nem zárult le a melodramatikus jóslat-jelenettel, amelyben bebizonyosodik a végzetes szerelem és függönyt kíván, hanem Adrastos még hosszasan megtárgyalta bosszúját Dioskurosszal, akinek nem éppen felvonászáró mondata fejezte be ezt a részt: "Veszett fejszének a nyele." Ezt a dialógust helyezték át - némi átírással - az ötödik felvonásba. A többi javítanivalót Szigligeti maga végezte el. Nemcsak a II. felvonást és az "erős pinczért" húzta meg, hanem kihagyta mindazokat a nyelvileg gazdag, de felesleges részeket is, melyek Csiky darabbeli gyengéi: a túlságosan analizálgató, túlzottan "képszerűsítő" szövegrészeket. Ezáltal a színmű megtartotta ugyan szépségeit, de sokkal feszesebb, színszerűbb lett. Szigligetinek ugyan komoly része volt a színmű sikerében, de ezt a tényt kizárólag a Fővárosi Lapok említette meg."^ Ennek a néhány, Szigligetit dicsérő sornak Csiky Gergely is nagyon .. 17 orult . Mindketten bizonyára sokkal kevésbé örültek a Nemzeti Hírlap tárcájának

, amelynek kritikusa a még elemzendő "A jóslat"-vitát felhasználva nemcsak az Akadémiát, hanem (elsősorban) a Nemzeti Színházat is megtámadta, Szigligeti Edét pedig - ez esetben indokolatlanul és igazságtalanul - személyeskedve gúnyolta: "... nem is annyira azért emeljük ki, hogy a szerzőt rójuk meg érte, ki ez alkalommal először lépett egy művével a színpadra, hanem azért, mert jellemző a nemzeti színház rendezőségére nézve. A színháznak van rendezője, sőt, ha jól tudjuk - legalább a budgetben - van dramaturgja is. E dramaturgnak, de sőt egy valamirevaló rendezőnek is kötelessége volna a szerzőt, főképp" egy fiatal, a színpaddal még ismeretlen szerzőt művének oly hibáira figyelmeztetni, melyek a darab lényegének érintése nélkül kijavíthatok. Oly színháznál, mely magát műintézetnek kívánja tekinteni, ezt meg is szokták tenni. A nemzeti színházban nem. Nagy képpel kritizálják, meg hányják vetik a darabot, de az, hogy a rendezőnek más feladata is van, mint a kulisszák helyét meghatározni, s hogy a dramaturgnak jó volna átnézni minden darabot, ná-