Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

A király reformjait a színház a felvilágosodás eszközeinek propagálásával segítette. Szaniszló Ágost az erkölcsnevelő <Lasszicista tragédiát és egy társadalmi komédia-típust szeretett volna kifejleszteni, amely közvetlenebbül segítette voIna c e Íjait. Az első jelentős hazai szerző Franciszek Bohomolcc, a Bolognában tanult jezsuita páter volt, akit közvetlenül a király nyert meg a színház számára. 1766/67-ben nyolc darabját mutatták be. Már az első, a Menyegző a naptár szerint (Halzenstwo z kalendarza

) nagy feltűnést keltett. Két kérője van benne egy gazdag nemes lányának. Akit az apa szeretne, kiberetvált fejű, bajszos, tipikus "szarmata". A másik, bár lengyel nemesúr és tiszt, mégis idegen származású. így az évtized közgondolkodása szerint nem tarthat igényt egy lengyel nemes lányára. Az események mégis őt igazolják. A bajuszos ifjúról kiderül, hogy mihaszna széltoló 1766-ban a dolog ilyen kimenetele még olyan felháborodást keltett, hogy Bohomolecnek gyorsan egy új komédiát kellett írnia, amelyben a bajuszos győz. Csak az apa, a tipikus lengyel nemes, Staruszkiewicz alakja maradt változatlan.Ü hamarosan állandó figurája is lett a lengyel színháznak. A szerep első alakítója a társulat első jelentős színészegyénisége, Karel Swierzawski volt, maga is viharos múltú, elszegényedett nemes. A "narodowy" jelző a színház neve előtt azokban az években nem jelentett még többet, mint hogy a társulat egyik része lengyel nyelven játszott. (A francia és az olasz részleg természetesen szintén tagja volt a társulatnak.) Az első előadások még az újdonság erejével hatottak. Később azonban a nézőszám erősen megcsappant. A jezsuiták a színházat a bűn fertőjének kiáltották ki és szembeállították vele a maguk iskolai színjátszását. 1767-ben így beszüntette előadásait a lengyel és az olasz, 1769-ben a francia társulat. Az üperalnia elromosodott épületét 1772-ben lebontották. Az új színházért folytatott harc első szakasza végétért. 70