Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

mányos színházak és a polgári korszakban épült színházépületek korszerűtlensége, a közönséget nem közösségnek teremtő, hanem azt alkotóra és nézőre elválasztó jelleg. Fölmerülhet az is, milyen modelleket kellene kidolgozni, hogy természetesebb kommunikáció lehetősége alakuljon ki a színházlátogatók és a színházalkotók között. Fölmerülhetnek természetesen mindazok a válságjelenségek is, amelyek megtagadják a közelmúlt színházát. Beleértve elsősorban talán azokat - az 1960-as évek óta még hangsúlyosabban -, amelyek valamilyen módon a hatalomhoz, az establishment-hez kötődtek. Ezek ellen irányultak a legélesebb támadások. Nyilvánvaló, hogy amikor ennyire vitatottá vált az intézményesített - és ezek között is talán a legintézményesebb nemzeti - színházak állapota és helyzete, akkor sok bizonytalanság és értékzavar kisérte ezeknek a színházaknak az önmeghatározását: milyenek legyenek? Melyik időnek tegyenek eleget? Én azt hiszem, a konferencia haszna talán abban van, hogy ez.alatt a két nap alatt egy egész sor kérdést szólaltatott meg és keresett választ bizonytalanságainkra, nyugtalanságainkra, segített továtbi vitákban, amelyek az ez után következő évek feladatát fogják jelenteni. Különösen sajátos azoknak a színházaknak a helyzete, amelyek egy új társadalmi rend építése közben kell, hogy továbbvigyék a nemzeti színházi gyakorlat által összegyűjtött teljes hagyományanyagot, mindazokat a tapasztalatokat és értékeket, amelyeket a múlt kínált és kínál fel a számunkra. A gyakorlatban felmerülő gondokat nem az egyes darabok megválasztására vonatkozóan, nem az egyes művészi problémák aznapi érvényességére vonatkozóan, hanem mint egy nemzeti színházi lehetőség jövőbeli kiteljesítésére vonatkozó lehetőségeket kell újra meg újra vizsgálni. ügy is tekinthetjük ezt az évfordulót, és az ehhez tartozó kétnapos konferenciát, hogy ezzel tulajdonképpen lezárult a múlt. A most következő időszakban a Nemzeti Színháznak megintcsak új körülmények között, új lehetőségek között kell 49