Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Körültekintőbb, jobban értékelő törődést és gondoskodást kérünk a nemzeti színházaknak azért, hogy a növekvő követelményrendszer kihívásaival szemben a megfelelő működési feltételeket is megkaphassák. A nemzeti színházak esetében ez "minősített pénz". Azt hiszem, csak így tudjuk vállalni tisztességgel feladatunkat. SZÉKELY GYÖRGY ZÁRSZAVA Minden ilyen összejövetel végén bizonyos nyugtalanság és lelki ismeretiurdalás ébred az emberben, érdemes volt-e megrendezni, volt-e valamilyen haszna a találkozónak. Amikor megpróbálom összefoglalni az elhangzott gondolatokat, anélkül, hogy minden részletre kitérnék, elöljáróban meg lehet állapítanom, hogy a magyar Nemzeti Színház 150. évfordulójára összehívott előadássorozat eleget tett a vele szemben támasztott, alapvető várakozásoknak. Sokat beszéltünk azokról az eltérésekről, amelyeket a különböző történeti helyzetekben létrejött nemzeti színházak fejlődése jelenthet számunkra. De annak az érzésnek is ki kellett alakulnia bennünk, hogy mindezek mögött évszázadok óta munkált Európában - majd később távolabbi vidékeken is - egyfajta azonosság, egy igény, egy törekvés, valamilyen eszményi színházi intézménynek a kialakítására. A teátrális ösztön rendkívül régi. Ezen a konferencián is történt említés folklórjellegű szokásokról és az arra épülő különböző színházi lehetőségekről és formákról. Ezek szinte ösztönösen alakultak ki az egész földgömbön. A nemzeti színházi eszme viszont mindig egy tudatos programmal függött össze. Valaminek a szolgálatába kívánt állni, az első pillanattól kezdve. Legyen az a nemzeti nyelv, a nemzeti függetlenség, egy nemzet önbecsülésének szimbóluma, de mindig valamilyen elvi megfogalmazás járt elől, amelyhez azután igazodni igyekezett a színházi élet. Rengeteg konfliktus is származott ebből a megfordult sorrendből, hogy tudni46