Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Miletic erőfeszítései igazából az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után értek be; amikor létrejött a Szerb-HorvátSzlovén Királyság. Az írók (Krleza, Begovió), rendezők (Gavella, Raic, Strozzi) és színészek (Fijan, Dujsin, Podgorska) megfiatalították a színházat és a repertoárt. A csúcson volt a színház, amikor kitört a II. világháború, s minthogy a nacionalista horvát rezsim nem nézte jó szemmel a színházat, így a színészek egy csoportja csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. A háború után ez a csoport "Horvátország nemzeti felszabadításának színháza" névvel tért vissza Zágrábba, ahol folytatta a háború előtti munkát. A szocialista realizmus rövid szakasza után a színház fiatal szerzők műveit kezdte játszani (Matkovic, Marinkovii!;, Roksandií, Boíifc) öreg mesterek rendezésében /Habunek, Gavella iftupica). Ez az új szakasz mind a mai napig tart. Horvátország Nemzeti Színháza három egységre tagolódik: drámai, opera- és balett-tagozatra. Ehhez hasonló színházak működnek Splitben, Eszéken, Rijekában. Mégis: a kiváló színészek, énekesek és táncosok révén magas szintű előadásaival a nemzeti kultúra alappillére lett és maradt a Horvát Nemzeti Színház. (Lakos Anna fordítása) FAULKNER, JOHN (London) / "Egy olyan színházat kellene létrehozni ebben az országban, amely magát a legjobb klasszikus és kortárs darabok előadásának szentelné, ahol színészeink színe-java kitűnő előadásokat hozna létre, és ahol a drámaírás művészete az őt megillető méltó otthonra találna." Ezek a szavak a pénzügyminiszter ajkáról hangzottak el 1949-ben a Nemzeti Színház létrehozását célzó törvényjavaslat parlamenti vitájában, és hozzájárultak ahhoz, hogy véget érjen az az egy évszázadon át folytatott, számos egyén által kezdeményezett küzdelem, melynek célja az angol Nenrzeti Színház megalapítása volt. A nemzeti színházi eszme az én hazámban egyet jelentett az állam és a művész mint 31