Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Az aggastyán

: Nem tudom ... valami csősz vagy pásztor lehet . . nem igen téved más erre a vidékre ... Bolond Istó

k (egy darabig az énekre figyel, mely hirtelen félbeszakad, azután a sajttartó ujságlapot vizsgálja) Az aggastyán

: Hej, más élet volt itt hajdanában ... Bolond Istó

k (az újságlapra mutatva): Újságot járatnak? Az aggastyán

: János elhozza nekünk hébe-korba ... mindig nagyon szíves hozzánk ... így megtudhatjuk, mi történik a nagyvilágban ... Nem tudom, mi van a levegőben ... de, mintha valami nagy forgószél készülne, hogy végigsöpörjön ezen a korhadt világon ... Valami készül ... a népek lelke forr, erjed ... oly szavak szállnak szájról-szájra, miket, miket én nem értek, fiam ... János sokat beszélt erről. Bolond Istók

: Ki az a János? Az aggastyán

: Földbirtokos ... a szomszéd tanya az övé . . . hej, az nincs olyan állapotban, mint a miénk ... micsoda gazda! De van is látszatja ... Talán ő a legtehetősebb gazda az egész határon. Bolond Istók

: Családos ember? Az aggastyán

: Nem ... még egészen fiatal ... Tudod, fiam ... hogy is mondjam ... nem is hozzám jön ő tulajdonképpen . . . tudod - Máriáért jár ő hozzánk ... máris kérte a kezét. Bolond Istók

: És Mária? Az aggastyán

: Mária? ... Nagyon nyugodt, boldog élete lehetett volna János mellett; nagyon derék ember ... És tudod, Mária nem ilyen élethez volt szokva ... a szülei becézték, kényeztették ... mindene megvolt, amit csak akart. És bizony, amióta árván maradt, mióta itt van nálam, sok mindenről le 269