Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

lebernyegét fölemeli vele, mely úgy lobog, mint valami óriás denevérnek a szárnya. A pad meginog alatta, úgy, hogy kénytelen leugorni róla. IV. jelenet Bolond Istók, A kisfiú, Az aggastyán A kisfiú

: (balfelól megjelenik a tornácon, megpillantja Istókót és ijedten, sikoltva szalad vissza): Nagyapa, nagyapa ... itt van! A házunkban van! Az aggastyán

: (unokáját a kezénél fogva megjelenik a tornácon): Kicsoda? A kisfiú

: (remegő hangon): A garabonciás diák! Bolond Istók

: (ki eközben leugrott a padról, fejéről lekapva a kalapot): Servus Humillimus, illustrissime domine ! Az aggastyán

: (vizsgálódó pillantással méri végig Istókot): Mivel lehetek szolgálatjára? Bolond Istók

: Vándordiák vagyok ... Pest felé igyekeztem. Eltévesztettem az utat, s miután nagyon elfáradtam, betértem ide, hogy szállást kérjek az éjszakára . Az aggastyán

: Hogy hívják? Bolond Istók

: Sehogyse hívnak, mégis elmegyek mindenhová. Hívatlan vendége vagyok falunak, városnak. Az aggastyán

: Mi a neve, úgy értettem. Bolond Istók

: Istvánnak kereszteltek, de Istóknak neveztek el az emberek ... Nem tartottak komoly embernek, mert nem vettem komolyan őket. Az aggastyán

: De a családi neve ... Bolond Istók

: A családi nevem ... (habozva) az - az ... no, 255