Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

nem annyira groteszk, mint tragikus oldaláról fogta fel a ,.36 figurát A gyors, mozgást rögzítő tollrajzok alapján annyi talán túlzás nélkül kiolvasható a koreográfiáról, hogy a mozgási bizonytalanságot a menekülés, a dac és a fájdalmas indulatosság kifejezéseivel ötvözte. A vázlatok szerint a tervező munkafázisai a következők voltak : 1) vázlatok a mozdulatokról - tollräjz; 2) akt-sziluettrajz ("manöken") - tollrajz; 3) kosztümvázlat - fekete ceruza; 4) kosztümterv - színes ceruza és toll. Korach négy jelmezt képzelt el a Gnomu

shoz. A "menekülő" pozitúra két változata közül az egyik zöld-kék-fekete, bozontos-lomposságot, a rózsaszínes-barnás összhatású pedig a szögletes elemek túlsúlyával a rejtett keménységet juttatja kifejezésre. Ez a vonás nagyobb hangsúlyt kap az indulatos mozdulatú sárga figura erős-hegyes szögeiben, de egyes elemek átkerültek ide a bozontos-zöld kompozícióból is. Végül a fájdalmas-dacos térdeplő-változat a megkötöttség képzetét kelti. A ruhák formálása a táncosnő karcsú a lakját zömök kontúrvonalúvá teszi. (A terv megvalósulását nem ellenőrizhettem. Léonié Braun 1931 után megvált hővéreitől, önállóan dolgozott.) Nyomonkisértük Korach Mór 1928-tól 1932-ig tartó útját 37 a tanckosztüm-tervezésben . Ezt a tevékenységet nála nem a tehetség önkiélési vágya táplálta, hanem a mások tehetségének szolgálata. A várt átütő siker elmaradt, a táncok elenyésztek, de megmaradtak a tervek, s részben a kosztümök, hogy alkotójuk tudását és képzeletét dicsérjék. Korach többé nem tervezett jelmezeket, de a zene, a művészet örök társa maradt"*^ . 215