Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

1932. szeptemer 15. és 21. között. Az első változatokban három, a másodikban két csoport különböztethető meg. Az alap mindig az antikot idéző redőzött lepel, ezt többször eltérő fejdíszek egészítik ki, néhol - a testtartás vagy a ruhaforma - erősen kiemeli a vállat. De a korábbi változatokban mediterrán népviselet-emlékek is feltűnnek. Az utolsó rajz az empire görög nőideálját idézi. A táncmozdulatok és az arcok kifejezése erőteljes és emelkedetten komoly, ideálportré jellegű. A két periódus közt eltelt időben nemcsak a formai elképzelés látszik módosulni, más lett a színvilág is: a korábbi feketék-szürkék és téglaszínek házasságát a sötétkékes-szürke és a pasztellárnyalatú zöld-halványlila-kék összekapcsolása váltja fel. Az 1932. szeptember 21-i záróterv talán a teljes gyűjtemény legfinomabb, portré-értékű rajza. Joseph Haydn zenéje mint tánckompozíció alapja csak 1930-ban jelent meg a nővérek repertoárján. Lilly Braun 1931. május 27 - i levele szerint ez az egyetlen új tánc, amit Párizsban komponáltak. A feljegyzésekben "battaglia" (csata) néven is említik; 1935. augusztus 28-i zürichi műsoruk programja szerint a tánc az Üstdob-szimfónia egy részletét - andante és variációk - dolgozta fel. A harc formája itt a birkózás; erre vall, hogy az 1936. október 30-i koncertjük sokszorosított műsorának Korach által készített rajza a két kosztümös alakot felemelt karral, ökölbeszorított kézzel, stilizált támadó helyzetben ábrázolja. A Haydn-jelmez rajzai talán mind között, a legkedvesebbek voltak a tervezőnek. Lehet, hogy fantáziáját a téma, a harciasság ragadta meg, hiszen egyénisége egyik alapvonása a küzdőkedv s a helytállás igénye volt, ha kellett, testi erővel is. Úgy vélem, nem túl fellengzős a szó, ha ezt élet programnak nevezem. Hadd idézzem itt Lilly Braun 1931. május 27-i levelének egy részletét: "Elragad a Haydn-rajz. Az ifjú oly hetyke-bátor, amilyennek ismerem, és amit Benned annyira szeretek; szimbólumnak te212