Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)
sára 5.) A zenéhez emocionálisan, ösztönösen közeledő, görög jelmezt viselő Duncan szerint a táncot és szobrászatot közös alapjuk: természetközelségük kapcsolja össze. A pillanat érett a mozgás, a test kultúrájának hirdetésére. Az egészséges emberi test kifejlesztése egyre fontosabbá válik annak arányában, minél inkább nő a városok lakossága, s minél érezhetőbbé lesz a városi életmód testromboló hatása. 6 A genfi Emilé Jaques-Dalcroze a zenepedagógia oldaláról adott jelentékeny ösztönzést a mozgáskultúrának. Alapkövetelménye, hogy a zene harmóniai és formai elemei mellett a ritmust is tanítani kell, mégpedig a test teljes részvételével.^ Fritz Winter Körperbildung als Kunst und Pflich t (München, 1915) c. könyvében a Dalcroze-módszert jellemezve többek közt ezt írta: "... a ritmus úgy átjárja a testet, hogy a mozdulatok láthatóvá teszik a hanghullámokat." Talán ez a meghatározás érzékelteti legjobban a Braun-nővérek tánctörekvéseinek alapját és lényegét. A nővérek - köztük elsősorban Lilly - táncművészeti nézeteit a következőkben foglaljuk össze. A tánc a többi művészettel egyenrangú, mert képes a leglényegesebb emberi tartalmak kifejezésére. A táncot, akár csak a zenét, az ember emotiv erői indukálják. Ezeknek az erőknek a kifejezéséhez nem az érzelmek ("dráma") naturalisztikus ábrázolása vagy anekdotikus elemek felsorakoztatása, hanem a zene közvetlen és szublimált átélése vezet, de ez nem képzelhető el a zenei alkotás mindenoldalú - formai tartalmi - elemzése nélkül. A tánc,mint klasszikus zeneművek interpretációja, olyan szellemi-testi képességeket követel, amelyeket a táncos csak tökéletesen, ritmikailag is képzett muzsikusként és tudatos mozgás-technika ("technique corporelle") birtokában mondhat magáénak. így kerülheti el a művész a pongyolaságot, az érzelgősséget éppúgy, mint az üres formalizmust. Az európai táncnak a legmagasabbrendű zenével és saját néptánc-hagyományaival összeforrva lehetősége van tartalmas gesztusnyelv kialakítására. 203
