Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

amikor a társulat a szálló nagytermében játszana-. Erre azonban már nem került sor. A színház utólsó napjáira Bárdos így emlékezik vissza: "Öt napig előadás nélkül Vesztegeltünk Kaposvárott, aztán következett Székesfehérvár. Ott kaptam az értesítést, hogy a színház finanszírozása Pesten végképpen 48 nem sikerült." Gellért Lajos is megemlékezik a székesfehérvári estéről: "... a turné végén közölte társulatával Bárdos: az Új Színpad megszűnt, vis majo

r, nem perelhető... Mi, színészek, csavargunk az éjszakában, Darvas Ernő kollégánk búcsújárók módjára kiénekli a megbukott színházat: Jaj, te szegény bolond , 49 Uj Színpad, de megrepedeztél... Az épületben ősztől már új igazgató, KöveSsy Albert vezetésével új társulat játszott, de a bukást ők sem tudták elkerülni. Az Új Színpáddal egy, a magyar viszonyok között avantgardnak számító színház fejezte be rövid életét. Bárdos hiába párosította irodalmi-művészeti elképzeléseit a munkásszínház eszméjével, a kétkezi dolgozók rétege nem bizonyult lelkes színházlátogatónak. De maga az egyfelvonásos műfaj is elriasztotta az embereket, hiszen akkor még szokatlan volt a magyar nézők számára. Az irodalminak szánt darabok pedig sokszor valóban nem nyújtották azt a hatást, amit elvártak tőlük. Bárdos életében azonban igen fontosak voltak és maradandó hatással jártak ezek a kezdő lépések. 1935-ben még fiatalságával magyarázza azt, hogy korábban Strindberget, Schnitzlert játszott a Dembinszky utcában, 1942-ben azonban már vádolja önmagát: "Ha jól meggondolom, igazgató úr, ön nem úgy indult, hogy szabályos színházat fog csinálni!..-. Bátor, szabad, avantgarde színházat csinált. Akkor önben látta mindenki a magyar Antoine-t... És még előbb, milyen kérlelhetetlenül kritizálta ön ezeket a szabályos pesti színházakat, amelyek sorába most olyan szépen beilleszkedett!" Majd így folytatja: "Hát lehet megalkuvástalan avantgarde színházat csinálni... Pesten? Ehhez hit kell, nemcsak az 178