Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Libr

e néven Párizsban, és 1889-ben nyitotta meg Otto Brahm Freie Bühn

e nevű vállalkozását Berlinben. A színháztörténetben a nagy naturalista áttörést képviselik; nevüket leginkább Ibsen-, Strindberg-, Hauptmann-előadásaik őrzik. Magyarországon sem maradt hatástalan a mozgalom. 1904-ben megalakult a Thália Társaság

. Azzal a különbséggel, hogy "a naturalizmus külföldön már eljátszott kis játékait a Thália nem akarja feltámasztani"."^ Négyéves fennállása megmutatta, hogy Magyarországon nem lehet ilyen színházat csinálni: sem a közönség, sem a hatóságok nem támogatták. Bárdos Artúr azonban vállalta a nehézségeket. A jogvégzett fiatal újságíró, akinek Rákosi Jenő a Pesti Napló felelős szerkesztői állását is felajánlotta, a színház bűvkörébe került, s 1909-ben állami "tanulmánydíjjal" Nyugat-Európába utazott.

4 Londonból Hamburgon keresztül vezetett útja hazafelé, de ott leszerződött a Neues Theate

rbe ösztöndíjas rendezőnek és dramaturgnak. Az évad végén Staegemann titkos tanácsos - a lipcsei színház intendánsa - szerződtette dramaturgnak és rendezőnek. Bárdos azonban nem merte vállalni, hogy számára idegen nyelven rendezzen: "... a német szöveg mégiscsak német szöveg, nem magyar, amelynek minden árnyalatát érzem és hallom már olvasás közben is, készen, elevenen és mély plaszticitással szinte a színész szájából..." A németországi színpadi szövetség szerződésszegés miatt ki is zárta tagjai sorából. Bárdost azonban itthon marasztalta a Magyarországon is fellendülő szellemi élet. A Magyar Géniusz , illetve a Nyuga

t íróinak sorában találjuk. A Színjáték Hamarosan maga is folyóiratot alapított Színjáté

k címen. 1910 februárjában Sziklai Jenő, a lap kiadója előfizetési felhívást bocsátott ki. Ebben kiemelte, hogy a Színjáték "az egyetlen színházi hetilap, és ez lesz az első magyar 145