Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

mozdulatait elbűvölő módon kiemelte anélkül, hogy a villát az evéshez feltétlenül szükségesnek tekintették volna. Utóbb ez a cselekvéselem elveszítette a teátralitását, mivel ez az étkezési segédeszköz európai közkinccsé vált. Ma az evőeszköz nélküli étkezés válthatna ki egy étteremben teátrális cselekvést. Az ujjak összekapcsolása olyan dologi attribútumokkal, mint a burgonya, a hús és a mártás, olyan módon emelné ki a mozdulatokat, amely a többi vendég viselkedési kánonjával történelmilev-j konkréten összeütközne. A hétköznapi életben létezik egy sor olyan szituáció, amelyhez a kiemelés valamilyen módon hozzátartozik. A kereszteződésben a forgalmat irányító rendőrt nemcsak a mozdulatai, hanem a hely és dologi attribútumok, pl. ruházat is kiemelik. Cselekvése mégsem nevezhető teátrálisnak, mert érezhető következményei vannak. Ha hibát követ el, autók ütközhetnek össze, sőt őt is elgázolhatják. A megszorítás - a kiemelt cselekvésfolyamatok közül melyiket lehet teátrálisként értékelni - így hangzana: a cselekvésnek nem feltétlenül következmény nélkülinek, de legalábbis csökkent következményekkel járónak kellene lennie. Ha valaki evőeszközök nélkül eszik egy étteremben, különböző reakciókat válthat ki a többi vendégben; reagálhatnak nevetéssel, érdeklődő oldalpillanatásokkal, felháborodott szóváltással. Ez mindaddig csökkent következményekkel járó cselekvés marad, míg együttesen fel nem emelkednek és kidobják az "aktort", ebben az esetben következetesen megszüntetik a teátrális szituációt. (Ha a vendégek a kidobással a pincért bíznák meg, ő csak a meghosszabbított karjuk volna.) Míg a 11. században a szenzációt a környezetről szerzett tapasztalat közvetettsége jelentette, addig ma ennek ellentéte, a közvetlenség. A játékos cselekvés akciópszichológiai szemszögből "csökkent következményekkel járó próbacselekvésés semmiképp nem cél nélküli, hanem a képességek és készségek fejlesztését célozza. A gyerekek játéka (éppúgy, mint az állatoké) a realitás és a játék egészeként különbözik a civilizált felnőttek 'játékától', amely a valóság egy második szintjét teremti meg. 138