Kerényi Ferenc: Színháztudományi szemle 25. (Budapest, 1988)

Említettük már, hogy a szerző általában a színpadi megvalósítás céljából, azt szem előtt tartva, esetleg valaki részére - rendező, színész - írja a darabot. A szándék és a megvalósítás között azonban olykor ellentmondás van, ami a drámai szöveg irodalmi jellegéből fakad. Az irodalmi-dráma

i szövegben a drámai helyzetek, a konfliktus, a figurák és a nyelvi kifejezés gondosan kidolgozottak, de a színházi rendezőnek nehézséget okoz, ha az irodalmi kifejezést színpadi megvalósításra kívánja alkalmassá tenni. Ezért a színpadi kifejezőerö fokozása érdekében a színpadi viszonylatok, bizonyos szövegrészek -átszervezésévei, redukálásával vagy elhagyásával az irodalmit színházszerűvé formálja át. A másik fajta, irodalmi-színpad

i szövegben eleve megtalálható a színházszerű kifejezés, a színpadi történés szimultán időábrázolása. A rendező figyel a szimultaneitásra, arra ugyanis, hogy míg az egyik figura beszél, önmagában vagy másokkal, a színpadon mindig valami má

s is történik, és nem megszólalás útján. Alapvető fontosságú mozzanat ez a színház számára, amit igen sok drámaíró figyelmen kívül hagy, és ami így jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a színházi alkotók beavatkozzanak a szöveg szerkezetébe, ugyanakkor előmozdította a színházi rendező művészetének kibontakozását. Ezen a ponton ragadható meg a színdarab befejezetlensége vagy viszonylagos teljessége, és ugyanakkor itt kezdődik a rendező, a színész alkotó nunkája, akik a mű értékeléséből kiindulva, a színpadi játékban kompletté teszik azt, anú a darabban nem volt teljes. A viszonylagos teljesség nem jelenti a drámai Szöveg érinthetetlenségét, ugyanakkor le kell szögezni, hogy a gondolati lényeghez való hűség nélkül a színjáték elképzelhetetlen, Éppen ezért kompletté tételéhez a darab jelentéséből és drámai igazságából kell kiindulni. A darab jelentése és drámai igazsága a színjátéki létformában bontakozik ki teljesen és jut el személyes hangon szólva a közönséghez. Emlékeztetni kell G. Steinerre, aki leszögezi: "A dráma a legtársadalinibb irodalmi forma. Létezésének teljességét csak a nyilvános előadásban kapja. A dráma helyzetét nem lehet elválasztani a kü125