Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Varsányi Péter István: Csernovits Péter színházpártoló tevékenysége
rilisában /Váli Béla tévesen helyezi az eseményt egy esztendővei korábbra/, az aradi évad befejezése után, Nagyváradon, majd Béoaben Josephstadt éa Wiedan színházában; augusztusban Badenban, szeptemberben Pozsonyban szerepeltek. Az ott játszott darabok: A vén bakan csos éa fia a huszár, a liliomfi, a Tamás bátyja kunyhója, vagyis ugyanaz, mint amikkel Aredon léptek fel/ 2 ^ A vállalkozás anyagi szempontból nem váltotta be a reményeket. Mivel Csernovits Péter és birtokos barátai már nem tudtak az anyagi csőd szélére került Szabón segíteni, az egyik aradi polgár, Bettelheim Vilmos támogatásának köszönhette, hogy társulata nem széledt szét. Mindenesetre októbertől ismét Aradon léptek fel. 1859-ig még Szabó állt a szinház élén, hogy azután helyét Budai Józsefnek adja át. Csernovits Péter ekkor már elhagyta Aradot. Amilyen lelkesedéssel döntötték el a város éa megye műpártoló! "Csernovits fejedelmi pompával épített termeiben" tiz évvel azelőtt a színészet támogatását, ugyanolyan ambícióval karolta fel a "szellemi intelligencia ifjabb nemzedéke" az aradi szinház ügyét. A császári hatóságok aggodalommal és gyanakvással figyelték mindazt, ami Aradon a magyar színtársulat körül történt. Bizalmukat nem növelte az a tény aem, hogy legbuzgóbban az ellenforradalom börtöneit ia megjárt, a mindaddig rendőri megfigyelóa alatt álló Caernovits Péter tevékenykedett e magyar ügy körül. 1850. szeptember 14-én Cseh Eduárd, a nagyváradi kerület császári-királyi miniszteri biztosa bizalmas rendeletben utasította Arad polgármesterét, hogy ha meg ia adta a társulatnak a játékengedélyt, az igazgató tudtára kell hozni: "...minden névvel nevezendő politikai kétértelműséget, színészet álteli ingerlés eszközlését..., a forradalomra hatható czélzásokat" kerülj ék. 7 2 ^ A figyelmeztetés nem vdt éppen indokolatlan. Az aradi magyar fiatalok - élükön Dániel Lázárral és Ormóa Péterrel - mindent megtettek, hogy a kivant hatás ne maradjon el: páholyaikból tapsukkal figyelmeztették a közönséget, amikor a szinész szava, mimikája vagy taglejtóse "leplezett tüntetést" jelentett az önkényuralom ellen. Nem sok társulat volt akkor az országban, amely a "nemzetiság iránti lelkesitést" merte volna a nyilvánosság elé vinni a "művészet leple alatt". 1850. szeptember 24-én újabb utasítás érkezett Nagyváradról: a polgármester a színtársulatokat helyezze a legszigorúbb rendőri felügyelet alá; fellépésük helyét, az igazgató nevét eaetről-esetre jelentse. Heim Domokos polgármester szellemes válasszal bújt ki e nemkívánatos kötelezettség alól: válaszában kijelentette, hogy Aradon városi szinház nem létezik; működik ugyan egy társulat
