Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Varsányi Péter István: Csernovits Péter színházpártoló tevékenysége
házat. A nevezett Időben Arad vendégei voltak Latabár Endre, Kilényi Dávid, Szabó Józaef és Havi Mihály társulatai, az ismert szinész, Szerdahelyi József. Az aradi magyar színjátszás körülményeinek javítására 1847-től figyelhetők meg kísérletek: a magisztrátus egyik ülésén Brünek Károly polgár olyan határozat kimondását indítványozta, amely szerint az aradi szinház épülete "... jövendőre csupán magyar színtársulat számára" lenne kiadható. Az indítványozó úgy számított, hogy a magyar kultúra ügyének támogatása mellett nem maradna üres kézzel Arad városa sem. A kezdeményezés egyik mozgatója a "hazafias nemzeti indok", a másik az a remény, hogy az "országgyűlés rendjei", látva "Arad városából feltükröződő hazafias művelődési jelenségeket", nagyobb hajlandóságot mutatnának a szabad királyi városok sorába történő becikkelyezésére.Arról van szó, hogy az 1843-44-es országgyűlésen az aradi követek, Török Gábor és Csernovits Péter mindent megtettek Arad szabad királyi városi rangjának becikkelyezéséért, ami azonban akkor nem kapta meg az alsót ábla többségének támogatását. 1847. március 3-án Arad városának tanácsa arra kérte a megye hatóságát, hogy a falai közt megtelepedő magyar színészeknek a téli évadra ingyen adják át a szinház épületét. A megyei hatóság készséggel vállalta az inditvány pártolását: a szükséges intézkedések megtételére bizottságot állítottak fel, amelynek elnökévé Csernovits Péter táblabírót nevezték ki. Csernovits 1847. április 29-én hivta össze palotájában a színjátszás aradi barátait, a városi szépművészeti bizottságot, akik - vendéglátójuk javaslatára - kimondták: Arad megye és Arad városa a színjátszás "hazafias ügyét pártfogása alá veszi". Személyenként 300-300 forinttal segítik a szinház épületének bérlését, hogy igy azt díjtalanul engedhessék át az "általános kedveltsógnek Örvendő Góos Ede színigazgatónak".^/ A "magyar szinügybiztosító választmány" - ahogy hivatalosan ezt a csoportot nevezték - létrejött tehát, s az aradi ifjúság támogatásával meg is kezdte ténykedését. Elnökének, Csernovits Péternek egy 1847. december 21-én Páncsy Bajoshoz /1809-1854/, a Nemzeti Szinház igazgatósági ügyvivőjéhez irt leveléből tudhatjuk meg, hogy céljuknak tekintették a nemzeti " szinügyünk" emelését, illetve "idegen elemű aradi polgárokkal! megkedveltetéaét"./* 0 / Az előbbi szándéknak köszönhető, hogy az 1847-1848-ban Szöllősi Szabó ^eioa és Végsey Sándor társulata játszhatott Aradon; 7117 a második cél megvalósítása már ellentmondásosabbnak bizonyult. A magyar nyelvű színjátszás "megkedveltetésére" a város német polgárságával, vagy
