Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/

legfeljebb egyszer tud. Eredeti s némileg mulattató gondolatoknak egyedül a gyaloglovasok fordulatait mondhatni: de egyedül ezért hosszú 2 1/2 óráig fázlódni /ha még olly gyönyörű késések is járulnak hozzá, mint intrádáre Megyery úr /Bányai/ részéről történt/ igazán hazafiúság. A személyesítek közül legtöbb kedvvel adá szerepét Szerdahelyi úr /Peti/. Nézők kevesen." A kép világos : hideg volt és ezért a közönség gyéren jött; a főszereplő pontatlanul érkezett, kedvetlenül játszott, a recenzens pedig fázott és bosszankodott. Ennyi balszerencsével még Balog jófajta "vásári" humora sem tudott megbirkózni! Vajon ugyanaz volt-e a recenzens, mint egy hónappal korábban és bosszús, hogy másodszor is kell látnia a darabot? Vagy pedig ezúttal más valaki volt a sorok Írója. Akárhogy ls van, az egyazon lap hasábjain megjelent három különböző recenzió elég beszédesen szól a korabeli /vagy talán mindenkori?/ kritika kissé inkonzekvens és erősen szubjektív voltáról, valamint az időjárás viszontagságainak, a fütetlenségnek és szinészi pontatlanságnak kiszolgáltatott szinházi állapotokról. A műveltebb rétegek nevében Ítélkező igényesebb kritikus megállapításai ugyanis nyilván sokban találóak is lehettek, de kritikája ezúttal mégis igaztalan, mert a "vásári" bohózstnak szánt darab általában "egyszer" szokott "kacajt gerjeszteni". Ezzel be is tölti hivatását. A Nemzeti Színháztól eleve mást váró műveltebb közönség igényeit ezúttal természetesen nem elégítette ki Balog csakugyan "vásári mü"-nek, vasárnapi darabnak szánt bohózata. Akiről és akiknek szólt, azok viszont mindenhol nagy tetszéssel fogadták, íme fél év múlva a lap vidéki recenzensének tudósítása : "Egerben június 28-án az "Uj politikus csizmadia" 3 felvonásos bohózat /Balog Istvántól/ mulattatá a karzat hőseit, kik illedelemből játék közben ÍVJ / füstölni, sőt pipájokból tüzet és szikrákat is tudnak szórni." /38/ A magyarított Politikus csizmadiá

t Pesten hat izben'^ ' adták elő, ami akkor szép sikernek számított, vidéken viszont még jobban kedvelhették, mert Balog társulata 1821 ós 35 között rendszeresen /39/ tisztes bevétellel játszotta a nagyobb városokban * és mint a fenti kritikákból kiderül, még 1840-ben is mulattatta vele Egerben "a karzat hőseit" egy ismert magyar társulat. Az igényesebb vidéki recenzens is fintorog ugyan, de ez mit sem változtat azon, hogy Balog színpadán magára ismert az alsóbb plebejus népréteg. A hazai viszonyokra adaptált Politikus csizmadia cenzúrázott részeivel együtt egy társadalmi korszakváltás humoros rajza. Az iparosság 63