Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Pór Anna: Reformkor a karzat felől /Balog István szinműfordításaiból/

rait. Gunyoros torz tükröt tartott elébük. Hazánkban 120 évvel később a megkésett társadalmi fejlődés, a polgárosodás, a főváros szellemi központtá alakulása, az erjedő szellemi élet, a gyors társadalmi változás, a társadalmi gondolkodás, ez irodalmi közönség kialakulása, a nemzeti nyelv megteremtése és propagálása, a közízlés nevelése számos, Holbergével némileg rokon feladatot állitott a kapuját megnyitó Nemzeti Szinház elé. Időszerűvé tette a darabot a városi iparoaság aokasodása, ennek igénye, hogy saját hétköznapjait látva a színpadon, önnön fonákságain kacagjon. A hangoskodó tudálékos, úrhatnám kisiparos ismerős alakja lehetett a szinház fölszintjét-karzatát megtöltő közönségnek. De valóban fél századdal a francia forradalom után, a reformkori "érdekegyesités" gondolatkörében sem volt még napirenden hazánkban e rétegnek a hatalomra való törekvése. Balog tehát a helyzet Ismeretében joggal itéli el/26/ kerülendőnek a mindenképpen kényes témát . és csupán a dilettantizmust, a munkát nemzeti büszkeséggel elhanyagoló ivócimborák úrhatnám szájhősködését nevetteti ki a zenés, táncos bohózat keretében. Az alapvető tartalmi változtatás érzékeltetésére elég a darab végső tanulságát összefoglaló befejezés két változatát összevetnünk. íme az eredeti: A kormányt szidni nem nehéz De mit tudunk mi tenni...? Ki térképről lett tengerész, Az kapitánynak semmi. Lehet, hogy nyelvünk jól forog Könyvből okoskodásra De más és sokkal több dolog Egy ország kormányzása. Legyen hát példám okulás Közrendű nép számára: Nagyszájú kormány szapul ás Nem képesít kormányra. Kit rang, tisztség nem illetett. Csúfos bukás a dija

. Polgármesterből sem lehet Sebtében csizmadia • 56