Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Fried István: A végzettragédia magyar vége
bocz majd követik a jóslat igéit. S mikor az öregasszony látja jóslatának következményeit, maga sietne megakadályozni a tragikus végkifejletet, maga leplezi le a jóslat babonás voltát. Igyekezete eredménytelennek bizonyul, és maga is összeroppan. A kortárs kritika nem ismerte föl Garay szándékát, a végzettragédia ellen irányzott dráma - igaz, nem dramaturgiai - érdemeit. Ehelyett az Árbocz forrásvidékére célozgatott, éppen nem szellemtelenül: "Ezen drámának nagyanyja Raupach Raphaelája, anyja a Szurokálarca elbeszélés a Schnellpost czlmü német divatuj ságból; szülésze pedig Haobeth... ,,/37/ S ha paradoxonnal kezdtük, akkor záró mondataink előtt Ismét paradoxonra hívjuk föl a figyelmet: az a kritikus kifogásolta az Árbocz egyébként valóban létező gyengéit, a az nem vette észre tendenciáját, aki hevesen bírálta a végzettragédiát• S bár bizonyos mérvű közönségsikert elkönyvelhetett, a végzettragédia nem tartozott az igazán népszerű drámatipusok közé Magyar/38/ országon. Az 1830-as esztendőkben aztán a francia romantikus dráma /Hugo és Dumaa/ és Shakespeare növekvő népszerűsége teljesen kiszorította, és Szigligeti Ede drámairása sem innen eredeztethető. Hogy ez Így történt, ahhoz erőteljesen járult hozzá Vörösmarty Mihály drámafelfogása, Vernas za és követőinek néhány drámája is. Vörösmarty Grillparzerrel vitatkozva irta meg a Csongor és Tünde mellett talán legjobb színmüvét, amelynek valódi értékeit éppen úgy nem ismerte föl a kortára kritika és közvélemény, mint a Csongor és Tündéé t. Jegyzetek 1. / "Grillparzer lat nloht mein Mann. Sein Campo Vacciio hat viele Schönheiten. Aber wie läppisch ist der Schluss" • Kazinczy Fereno Levelezése /a továbbiakban KazLev/ XVII. Bp. 1907. 39. 2. / Uo. XVII. Bp. 1907. 99, 147, 204. 3#/ Uo. IV. Bp. 1893. 510.; VI. Bp. 1896. 239. Egy részlet egy 1809-es levélből: "Vor allen andern reizte mich aber jetzt seine Braut von Messina, die ganz im Geiste der Griechen geschrieben ist. Nicht bloss der Chor macht diese schöne Dichtung zu einer griechischen, sondern soger Kleinigkeiten, die nur dem fühlbar, der sich mit den Tragikern der Griechen bekannt gemacht hat, - Schiller 1st wirklich sehr gross, In Ihm haben
