Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Fried István: A végzettragédia magyar vége
ri gyarlóság ós nem kiszámíthatatlan végzet okozza a maga ellen átkot és kárhozatot felidéző szereplő bukását, s ez nagyjában-egészében megfelel annak a dramaturgiai nézetnek, amelyet elméleti irásában fejtegetett, Nem a fátummal szemben tehetetlen ember Vörösmarty színmüvének tárgya, hanem a hajdan elkövetett bün beépülése ós félig-vállalása miatt elkövetkező bűnhődés. A titkolózás, az elhallgatás, a legföljebb sejtetés, az előérzetek és megsejtések elhallgat/ tat/ása miatt lesznek bűnösök és bűntelenek együtt az immár fátum könyörtelenségével bekövetkező események áldozatai. Mindenekelőtt a fátumnak ez az átértékelődése, ez az emberi tényezőtől való függése különbözteti meg a Vernas z t Az ősanyá tól; s mert a fátum valójában emberi tényező ós gyarlóság, igy a megoldásként, tragikus kibontakozásként szolgáló ráismerésnek is más lesz értéke és értelme. A ráismerós még nem bűnhődés, ehhez újabb, ám a régiből szorosan következő bűnt kell elkövetni. Telegdi leszúrja a vetélytársnak gondolt remetét, akinek árnya, szelleme majd halálba kergeti Telegdit. De Vörösmarty itt sem jár a végzettragédia kitaposta ösvényeken. Nemcsak azáltal készíti elő az iszonyatos befejezést, hogy Telegdi a lélek képletes éjszakájából valóban éjszakába jut, mint amely kedélyének, állapotának, tetteinek megfelelő napszaka. Magosak azáltal sem, hogy szinte az utolsó pillanatig vergődik hit ós kétely között, a remete vajon az igazat mondta-e, vagy szavai bosszújából fakadtak. Hanem mindenekelőtt azzal, hogy a törvény védőjéből, a koronás király harcosából a teljes tagadásig, minden érték és értelem, minden vigasztalás ós fény tagadásáig jut. Akinek a halálnál nagyobb kin, ha tovább ól. Akiben nemcsak átvitt értelemben lobog egy /a/ pokol. Aki megérti ás felfogja: Gyász nincs a földön, s nincs több kárhozat, Mint melynek súlya fekszik mellemen. Tévednénk azonban, ha ezt hinnők, hogy a Vérnász kizárólag Telegdi drámája. Valamennyi szereplőé - ha pontosan akarunk fogalmazni. Hiszen nincs olyan szereplő, aki valamiféle apróbb-nagyobb mulasztást ne követne el. Lenke nem fogad szót a remetének, szinte kíváncsisága dobja az események középpontjába. A remete kevéssé meggyőző érvekkel indokolja távolléteit, érthetetlen elkéséseit; akárcsak Telegdi hü szolgája, Gerő, aki adandó alkalomkor elhallgatja, amit mondania kellene, hogy a tragikus kibontakozást meggátolja. Kolta bűne ifjonti hevessége, meggondolatlansága, majd megrettenése; Lenke másik nevelője, gondozója, Dóra szintén habozik, 37
