Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)

Gyárfás Ágnes: Magyarul kidolgoztatott Bárány Péter által" /Bárány Péter két drámamagyarítása/

ke, a bolond megbódult, a Bärenheuter vagyia naplopó, caevargó pernahájder vagy szuszi-muszi, a Lumpenmadchen agy potom leány* Szlreaen alkalmazza a magyar lovaa kifejezéseket: jól oldalba rugdalja kedet nádpejável /20.©./, megvendégel nádpejével /29.o/, vegye elő a botomat, a verje nótára azt a ván dobot /50.o./. Sosem fogadott al a nópélettől idegen azóképet. Brühl a hátsó gondolatok feltárására kifésüli e parókát /21.o./. Nálunk nem nagyon dívott a paróka, Báránynál hát kibolházták egymás bajszát a szereplők. Él a magyar beszédmód hagyományaival és mindent átlalkeait. Az "Er ist sicher aufrichtig" nála olyan szerencsekivánság lesz, amely igas szívből ered /45.o./. Ami BrUhlnél csinosan történik /hübsch aufgefertigt/ as Báránynál Hál* latennek emberül /32.

o./. Rendkívül plasztikus a kifejezésmódja szituációk érzékeltetésekor. Midőn a darab végén a kát öreg könnyezve félrevonul, az BrUhlnél Mért bömböltök a sarokban /heulet lm Winkel/, nála padig kuckóban pityargáasá kedveakedik ez a jelenet /20.o./. Az első malegáben helyett a kapkodást la kifejező elaő hevenyében formát választotta /20.0./ Nála a kioktató fülbe rág /dich lemen/ /20.o./ áa a aarab végén nem hálát ró la /Schuldig/, hanem "•••mind nektek köszönöm" egyszerű szóval búcsúzik a közönságtői /86.o./. 3. A humor forrásai. Itt elsősorban Fitzondi oskolamesterről kell szólnunk. Alakjában a magyar színpad egyik őstipusát honosította meg. A latinos műveltségű osórő értelmiségi, többre hivatottén, mágia elbutulásre kárhoztatva, a szórakozott profeaszor allűrjeivel. Fitzondi füzetlen cipőjével végigsétálta a korai magyar vígjátékokat, Kotzebue-Komlóssy Tudálékos

ában brillírozott is. A magyar irodalom az évek során számtalan azép példában örökítette meg a hivatása magaslatán álló vagy onnan lebukott tanárt, de Fitzondi a színpadon tovább élt: Körmendi János pár évvel ezelőtt a Veronai ifjak cimü Shakespeare adeptációban bebizonyította, hogy ma is lehet nevetni e figurán. A magyarítás a Fitzondival kapcsolatos szituációkban ári al csúcsát /V. felv. 2., 3., 4. jelenet/.. A német umkommen, meghal ás ersoffen, vizbe fúl Igék félrehallását a magyar meglőtték, elesett, vizbeesett brilliáns adja át, a darab összes népi figuráját Fitzondi mellé sorakoztatva. A német eredetiben is ven derű, de a magyar áttétel harsogó, pazar. Hinnan vette azt a sziporkázó atilust? Válasz helyett Beyer Józseffel szólván csak sajnálkozhatunk, amiárt nam folytatta.