Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 24. (Budapest, 1987)
Konrádyné Gálos Magda: Rozsnyay Kálmán - a színjátszás peremén
falta meg barátait. A szerző tisztelettel emlékezik egykori pártfogójára, Csiky Gergelyre. Ebben a kötetben jelent meg a már emiitett Ady ról szóló irás és a következőkben sorra kerülő Justh emlékezés 'is. A szinésztörténetek adatai meglehetősen pontosak, és arra is ügyelt, hogy élő kortársairól Igazat irjon, de a régiekről meséket is előad, s ha a maga személyéről is szót ejt, sok valótlant is állit. A könyv elég népszerű lett - ez volt Rozsnyay utolsó sikere. A színjátszás vonzása élete végéig fogva tartotta; mikor már más lehetőség nem adódott, a falusi színjátszást próbálta szervezni. 1894 nyarán egy alkalommal Pusztaszenttornyán járt - Jászait kisórte -, és ott látta Justh Zsigmond parasztszinházában Plautus Kincsének előadását. Ez volt egyetlen találkozása Justhtal. Ebből szőtt színes történetet "suttyó legényke korától" tsrtó szívélyes kapcsolatukról^ 5 /, melyet "Egy Litterary Gentleman" cimen irt meg fenti könyvében és cikkekben. Házasságkötése után Szeghalomról ment Pusztaszenttornyára Justh sírját, a parasztszinház maradványait megnézni. Ez alkalommal több érdekes fényképet és egy színházi /77 / műsort szerzett.' ' A nemes pédát követve kísérelte meg Békésben, hogy Szeghalmon szinielőadásokat szervezzen, majd Zádorfalván, hol hosszan időztek Nilnek időközben megbékélt Böske húgánál, majd Al/78/ sószuhán. "Örömöm itt egy csomó remek parasztfiú" - irja Bodor Tibornak. - "Rendeztem velük egy műkedvelőt, és mondhatom, élvezet /79/ foglalkozni velük." Egyik parasztszinesz ma is él/ Nógrádverőcén is közreműködött a műkedvelők előadásaiban - főként propagandával, jelmezek beszerzésével és rendezői tanácsokkal segített - a Lacusko Titusz nagyvendéglőjében szervezett esteken. Itt Kálmán Sándor sokat olvasott, autodidakta gazdálkodó A fekete mén és Má tyás tojás cimü darabjait adták elő a harmincas években, több alkalommal. A szereplők kizárólag helybéli falusiak voltak./ 80 / Időnkint felolvasásokat Is tartott vagy szervezett a verőceieknek Rozsnyay. Rozsnyay átvészelte a második világháborút, de bútorai, műtárgyai nagyobb része elveszett, elpusztult. Ismét kéziratokat, könyveket adogatott el. A sokat tervezett Prielle-életrajzot sohasem irta meg. 1948-ban halt meg: az újságok pársoros nekrológokban /81/ emlékeztek meg róla. Itt-ott később is felbukkant még az slak/82/ ja egy-egy cikkben, igy A Holnap Íróival kapcsolatban, majd a /83/ nagyváradi Ady Múzeumról szóló tárcában. A színpadon nem sikerült a reflektorfényt magára irányittatnia, de az életben mindig szerepet alakított. Mindent megtett hírneve
