Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982

él* A régi úriasszonyok, sőt prűdnek nem nevezhető hölgyek is kap­hattak toleráns, sőt a közönság osztatlan rokonszenvét kivivő ábrá­zolást. Tóni néni moziba, színházba, strandra, cukrászdába jár, mintha hangsúlyozná, hogy milyen kellemesen, érdekesen is lehet él­ni Budapesten. Karrierek éa kiskirályok: A 60-as évek drámairodalmának egyik legfőbb kérdése s karri­Hogyan lehet befutni, boldogulni, mik a sikeres élet morális konzekvenciái, lehet-e megalkuvások, önfeláldozások nélkül elérni valamit. A vígjáték számára ez a problematika egyértelműen a jellem­komikum maga aiskolaját kínálná, hiszen, ami a drámában morális probléma, az a komédiákban leleplező, könyörtelen szatíra lehetne törtetők, talpnyalók, zsarnokok típusairól, a igy természetesen ar­ról a környezetről ls, mely ilyesfajta erényeket jutalmaz* A könnyű műfaj azonban nem jellemekkel dolgozik: jópofa, súly­talan figurákkel népesiti be a színpadot. Szak az alakok a gegek, e társalgási humor szintjén nevetaégeaek, de nem szembesít odván sem­mivel, tartalmatlanságuk nem lehet valóban komikus* A 60-as években született vígjátékoktól tehát lényegileg idegen lévén a jellemkomi­kum; a szatírának szánt karriertörténetekből is rendre kimaradnak a szatirizálandó jellemek* A Ha elmondod, letagadom tudományos kutatóintézete Gogol nyo­mán mintázott panoptikum, jószándákú, de megtévesztett, megfélemlí­tett emberekkel* A főszereplő Igazgató, Zaabka, maga a sátán - a bár a darab szándéka szerint Zsabka környezetének szatírája lenne, mágia azt érezteti, hogy nem a közhangulat, nem e társadalom bűnös, hanem csak a szórványos ás leleplezhető "kiskirályok". Hiszen egyéni va­rázsával, charme-jávai magyaráztatik meg, hogy miért tudja megté­veszteni a világot, miért tud tömegkapcsolatokat teremteni, demok­ratikus modort mutatni, alattomosságát nyíltság mögé rejteni* Zaabka módszerét teljesen személyre szabottnak, egyszerinek mutatja az Író­nő: a háttérben - személyi kapcsolatait kihasználva - útjában álló személyeket feketít be, tehát úgy tűnik, mintha pusztán személyi kérdésről lenne szó* Noha Zsabka középponti alakja, a oselekmóny lé­nyege az ő mesterkedéseinek kiderítése, jelleméről, indítékairól mégsem tudunk meg semmit, teljesen ágyneműén áll előttünk; mintha kiskirály lévén nem ls szorulna magyarázatra figurája. Ennek megfe­lelően, amikor Zabkát a darab végén megüti a guta, igy egycsapás­49

Next

/
Thumbnails
Contents