Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Kolta Magdolna: A klasszikus vígjátéki dramaturgia kihalása. A vígjáték helyzete 1957-1982
engednetétlen. A magyar színjátszás egyik legélőbb hagyománya a nagy komikusegyé ni3egek szinházfenntsrtő népszerűsége. A bevált dramaturgiai recept szerint egy-egy ötletes komikus csetlés-b^ása, "bemondásai" profilt adhattak egy-egy színháznak. A bohézati cselekményvezetés uralma, népszerűsége töretlen s 60-as években, s ez e francia masinéria rutinos, gyakorlott színészeket, sőt, lehetőség szerint sztárokat kivánt. A komikusok népszerűségét addig nem ismert módon lendítette fel a televízió. A különféle kaberémüsorok főszereplőire irányuló figyelem tette pl. lehetővé, hogy e Vidám Színpad, ill. a Kis Színpad csaknem kizárólag szlnészcentrlkus müsorpolitikát folytasson. Például A sze relem mellékes , vagy a Fő a csomagolás botcsinálta detektivjei, e Majd a papa kópés öregembere Kabos Lászlóra voltak szabva, A ló másik oldala Latorka Rezsőjeként Rozsos István remekelhetett. Éppígy e többi népszerű komikus /Salamon Béla, Kazal László, Klbédi Ervin, Keleti László/ számára is népszerűségüket növelő szerepek jutottak. Természetesen az igénytelen bohózatok mellett a többi vígjáték ls szükségszerűen élt a színészi megformálás többlethatásával. A Spanyolul tudni kell kritikái szerint a siker oroszlánrésze Sulyok Mária nagyasszony1 előkelő finomságának és Peleki Kamill bájos osetlós-botlásának köszönhető. Éppígy a Ha elmondod, letagadom ördögi Zsabkája Márkus László egyéniségére, Az idő vasfoga svlhák markecolója Darvas Ivánra alapozta sikerét. A színpadi humor egy másik forrása a helyzetkomikum. Ez a tárgyalt időszakban nagyrészt a szokványkergetőzések, féltékenységek, félreértések területén marad. E komikumfajta különös változatát, a helyzetekkel folytatott játékot valósította meg Gyárfás Miklós. Ötlettechnikája elsősorban Ízlésességével, kulturáltságával emelkedik ki az átlagtermésből. Módszerének lényege, hogy korszakokat elegyit. Szent Johannát, vagy Petőfit ás Aranyt játszatja el mai fiatalokkal és igy próbál analógiákat keresni a különböző korszakok fanatizmusról, szerelemről, forradalomról vallott nézetei között. Gyárfás játékai nem tetszelegnek a szatíra, a társadalomiormálás álruhájában, vállalják lényegüket, a játékos szórakoztatást, csipkelődést.
