Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)
Tarján Tamás: Magyar abszurd ás groteszk drámák a hazai színpadon /1957-1982/
"magyaros otthonossággal, ismerősséggel", amit semelyik más, külföldi premier nem nyújthatott. A szatirikus elem mellett ebben tényleg ott lebegett a lirai is. A máig emlékezetes sikert nem negálja, de a rendező és a társulat visszaesését mutatja a jő évtizeddel későbbi felújítás kudarca /amit nem Le tinovit s Zoltán és más szereplők hiánya magyaráz elsősorban, hanem a mü újragondolásának hiánya/* Ugyancsak újabbkor! színháztörténetünk legfényesebb lapjaira kívánkozik a Macskajáték : az 1970/71-ea évadban Székely Gábor ezt Szolnokon és a Pesti Színházban ls remekül állitotte színpadra, pontosan beletalálva az ekkortól keletkezett Örkény-darabok legtöbbjének deklarált követelményébe: az egyetlen képlékeny teret bejátszó, szünetektől és változásoktól nem szabdalt folyamat-dramaturgiába. Újfent tanulságos viszont, hogy a rendeső a Kulcskeresők kel nem sokat tudott kezdeni, s ugyané darab Major Tamás pályáján is balsiker. Várkonyi és Kazimlr dokumentumokban la fönnmaradt munka ka pes o/2.%/ lata' " nem volt olyan termékeny, mint as egyszeri összetalálkozás Kazimlrral* Persze osak találgathatjuk, milyenné kerekedik a Pisti , ha 1979 elején nem épp e próbák közben veri le lábáról Várkonyit a halálos betegség. Valló Péter nem feledhetően nagy érdeme az In memóriám Ö. I. összeállítása és bemutatása 1980-ban. Ez a szabálytalan eat azzal ia jellemző volt a szerzőre, hogy szabálytalanból nem volt hajlandó szabályossá visszaváltozni: nem viselte el, hogy speciális játszási körülményei közül átköltöztessék a hagyományos nézőtér elé, e hagyományos színpadra. Sajnos, es a remeklés nem segítette hossá Vallót, hogy megbirkózzon a Portatókjjnyj elvi és dramaturgiai kérdéseivel. Summa summárum: Örkény drámáinak többsége még várj s igazi rendesőját* Mint ezt a budapesti vendégjáték alkalmával is sokan láthatták, Georgij Tovsstonogov TótékJ ában. as idavágó jelenetben az elgyötört, álmos tusoltóparanosnok az Őrnagy utasítására egy villanykörtét vett a szájába, ásítás ellen. /Nem "csipogó" sseblámpáoskát, amit a szöveg Ír elő, hanem a osillárból akkurátusan kicsavart villanykörtét./ Groteszk helyzet, nevetséges: egy meglett, termetes férfi bambán álldogál, éa egy százas Izsót szopogat. Két másodperc teltével a azinéss arcán megvilágosodás futott végig. Határozott mozdulatokkal becssvarta szájába a körtét, a összeszorított ökléből mutató- és kisujj át villaszerűén kidugva, konnektort kezdett keresni. Meg akarta gyújtani magát. Caak egy pillanatra tűrte fölborított normállá létének abnorme litását, a körte értelmetlen szopogatását. Visszaemelte, viaszahitte magát a normális életbe, amely most már 22
