Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 23. (Budapest, 1987)

Mészáros Tamás: Rendezői új hullám a hetvenes években

zet árulói arcába önti, a felugráló, pánikszerűen menekülő, álszent -f elháborodott ábrázata a szinpad könyörtelenül hideg fényeiben; - az egész hibátlan, mesteri ritmusú kompozíció. Timon Ítéletét Athén felett az előbb félreállított, majd a Timon talált aranyából toborzott sereg élén győztesen visszatérő Alcibiades hajtja végre. Kissé eltérve Shakespearetői. Nála ugyanis a várfalak alá érkező hadvezért békeajánlattal fogadják a szenátorok; már nem azok, akik Timont is megtagadták. Az új testület tagjai vétlennek mondják magukat elődeik bűneiben, s készséggel hajlandók kaput nyitni a lehiggadt, józan vezér előtt. A rendező nem ok nélkül gyanakodott erre a kiengesztelő befejezésére. Hiszen Timon kiábrándultsága alapvetően azokból a társadalmi viszonyokból táplálkozik, amelyek aligha változtak meg az athéni szenátorok garnitúra-cseréjével. A szolnoki színpadon Alcibiades leplezetlen undorral fordul el az újsütetű városatyáktól. Koncként veti oda nekik a kegyelmei, a békét, - most végre megértette Timont. Minek változtatni a felszínen? A díszlet egyetlen felnagyított méretű, hlpematuralista festményre emlékeztető hózsarok, oldalán akkora eső- és szennyvízlevezető csövekkel, hogy Ubüék kényelmesen közlekedhetnek bennük. A járda vagy méteresre magasított, a szálén heverő cigarettacsikk kamyi vastag, a lerágott almacsutka pedig inkább egy kidöntött, tömzsi fatörzs-osónkra emlékeztet. A szinpad előterében két kanális-nyilás, a szereplők akár falkában is átférnek rajta. A ruhák és a kellékek jellegzetes urbanizációs hulladékanyagok: ágytoll keveredik raüanyagfóliával, elhasznált, rozsdás fémalkatrészekkel. A osa torna-esztétikum minősiti Übüéket, s egyben látomásos

an jelzi ez Ubtiség veszélyét, amelynek lényege: a patkánymódra való szaporodás. Paál István helyesen tette, hogy nem erőltetett konkrét történelmi párhuzamokat, nem "rendezte rá" kézenfekvő analógiákra Jarry Übü királyát. Azzal, hogy Übü apó a kanálisba került, egyszerre demlsztifikálódott, de érdekesebb is lett. A történelem hasonszőrű személyiségeiről meglehetősen sokat tudunk. Mára a névtelen Übük működési mechanizmusa azonban alighanem jobban érdekel bennünket, e márkás gyilkosokénál. És Paál szerint elsősorban ezzel a mindennapos csatornalónnyel kell szembenéznünk. Mert ha Übüék kibújnak a kanálisból, meglehet, egyszeresek minden a kanálishoz fog hasonlítani. Túlzó látomás? Inkább csak merészen expresszív. A rendező eredeti színpadi léptékrendszerével egyszerre megfoghatóan valóságossá és költőien abszurddá teszi a figurát.