Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Tóth László: Fejezetek a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar színjátszás történetéből

Szlovák Népszínház - közül csupán ez utóbb emiitett, magánkézen levő társulat felszámolását látja szükségesnek. A másik három szinház, Bagar javaslata értelmében, azonnal elkezdheti működését. Mivel azonban az a cél, hogy a művészet és a szinpedról elhangzó szó az ország legfélreesőbb részeibe is eljusson, további színházak létrehozására kell törekedni. Ezen a téren Bagar a következő feledatokat találta a legsürgősebbnek: "Három éven belül új színházat kell teremteni Nyitrán. /.../ Lépéseket kell tenni továbbá ennak érdekében, hogy egy új színházét nyissunk, mondjuk Besztercebányán, a Garam mente és a visszacsatolt területeket is magábe foglaló Gömör részére. Ám nem kevesebb jelentőséget tulajdonitok egy vándorszinház létrehozásának sem, emely sej át autóbusszal és hordozható színpaddal egész esztendőben járná Szlovákia falvait és a vasúttól távoleső területeken is terjesztené a szinpadi kultúrát..,

M Ez utóbbi mondathoz csak annyit, hogy benne - nyilván a cseh példa nyomán már a későbbi Paluszinház eszméje fogalmazódik meg. Ám Bagar tervezetének voltak gyenge pontjai is, A kelet-szlovákiai színjátszásról irt történelmi vázlatában Andrej Chmelko főleg két dolgot kifogásol ebben a tervezetben: "a/ Az összes szinház közül esek egy lett volna Kelet-Szlovákiában /Kassa/...; b/ nem számolt más nemzetiségek hivatásos szinházkultúrájának a fejlődésével, ami megintcsek mindenekelőtt Kelet-Szlovákiát érintette." Persze, az 1945-48 közötti történelmi-társadalmi helyzet ismeretében nyilvánveló, hogy a kelet-szlovákiai nemzetiségek közül e monográfia szerzője is esek az ukránokra gondolt. Andrej Bagar cikkeinek 1980-ban megjelent válogatásában egyébként más helyen is találunk utalást arra, hogy a felszabadulás után, 8 kezdet kezdetén a szlovákiai nemzetiségek szinházkultúrájának gondja kivül esett az ebben a kérdésben illetékes politikusok és szakemberek figyelmén. Egyik 1949-es keltezésű Írásából tudjuk például, hogy a művészi értékű inszcenációkra törekvő pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházzal szemben "a kassai szinház egészen más funkciót tölt be. Kassa és környéke elszlovákositásának problémája az uralkodó elem e szinház törekvéseiben. Jankó BorodáX igazgató mindenekelőtt e közönség nevelését /.../ tűzte ki célul maga elé." Alapjaiban véve azonban mégiscsak Bagar tervezete volt a háború utáni szlovákisi szinházi helyzet megoldásának kiindulópontja. Államosítják a pozsonyi, a kassai és a túrócszentmártoni színházat, szinház nyilik Eperjesen. Színházat szeretnének a szlovákiai ukránok is. Az eperjesi székhellyel működő Ukrán Nemzeti Tanács már 1945 májusában fölveti a szinházalapitás gondolatát, a 1945. novem85