Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
de pedig a műszaki értelmiség - és nem mellékesen a kultúrára fogékony romániai magyar műszaki utánpótlás - bölcsője, otthona, művelődésünk egészében e város szinháze /egyszer-másszor beigazolódott, hogy igaztalanul/ amolyan perem-jelenség maradt. Maguk a szinház vezetői és színészei ezt a helyzetet sorozatosan felpanaszolták, a szinikritikáb an pedig e ténymegállapítás valóságos közhellyé vált, lényeges változás azonban mindmáig nem történt. Szinészek és rendezők igyekeztek innen "beljebb" kerülni, ahol jobb a vérellátás. Indulásuk vagy éppen legnagyobb sikereik színhelyét igy hagyták el, hosszabb-rövidebb idő után, olyan művészek, mint Taub János, Balogh Éva, Ferenczy Csongor, Kskassy Ágnes, Koszté Gabriella, Rajhona Ádám, Szabó Lajos, Szélyes Imre, Técsy Sándor, Varga Vilmos. A temesvári magyar színjátszásnak vannak ugyan számottevő előzményei /egy évszázaddal ezelőtt itt működött Krecsányi Ignác, a hires "vidéki direktor", a két világháború között Fekete Mihály igazgatta itt társulatát/, a temesvári Állami Szinház tagozataként 1953. május 3-án bemutatkozó magyar társulat azonban műkedvelőkre épült /akárcsak a sepsiszentgyörgyi együttes/. A Magyar Népi Szövetség petronálása alatt 1945-ben megalakult Népszinház, majd az 1952től néptanáosi érdekeltségű Színjátszó Együttes nevelte azokat, akiket a temesvári Állami Magyar Szinház alapitóiként tarthatunk számon. /Az elnevezés változása ugyancsak tanulságos, hiszen a többi intézményünkével ellentétes irányú mozgás figyelhető itt meg: 1957. október 1-én önállósult a magyar tagozat és kapott a temesvári Állami Német Színházzal egyforma státust./ A professzionalizálódás a frissen végzett rendező, Taub János Temesvárra szerződésével kezdődik, Goldoni vígjátékának, a Fogadósnén ak 1955. február 15-i bemutatójával; szintén Taub vigjátékrendezői tehetségét dicséri a Liliomfi . 1956 márciusában, még a régi gárdával /László Gyula, Jódy Károly, Rappert Károly, Csengery Ica/ és egy-két, a színművészeti főiskoláról jött fiatallal /köztük van Jánó János/. Sarlai Imre, Sebes! Péter rövid temesvári közjátéka mellett a meghatározó változást az hozza, hogy 1956-ban négy tehetséges kezdő színész kerül a társulathoz: Fábián Ferenc, Sinke Károly, Szabó Lajos és Adleff Ingeborg. 1956 és 1961 között a művészeti vezetés Taub János kezében van, s ezalatt, majd a következő években, amikor néhány vendégrendezést vállal Fábián, Sinka és Szabó Lajos együttesében, a temesvári Állami Magyar Szinház jelentős sikereket ér el. Az első, országos hirü előadásuk Roblès Montserratja. 1957 áriliaában /a fiatal szinészek bukaresti versenyén az előadás, Taub mint rendező, a 50
