Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
kiterjedő, egyszemélyes fellépéseinek/. Kocsis István legelső, ám csak 1972 decemberében színre került lelkiismereti drámája, a Megszámláltatott fák már a társulat nagy részét mozgósította, bebizonyítva a kételkedőknek, hogy a szerző nem kizárólag egyetlen drámai hőst képes ábrázolni. Gyöngyösi Gábor számára ugyancsak vizsga volt ez a bemutató, amely a jó szinészvezetésnek és az igényes alakításoknak is köszönhetően /Ács Alajos, Korcsmáros Jenő, Tóth-Páll Miklós, Boér Ferenc/ezekből az évekből az egyik tiszteletre méltó szatmári előadás. A Kocsis-sorozatot az 1974/75-ös évadban Kovács Ferenc folytatta a Mage11ánn a1/Kisfa lussy Bálint mint Pigafetta tünt ki/, majd Gyöngyösi 1976-ban a Tárlat az utcán cimü, Van Gogh és Gauguin magatartását szembesítő drámai példázattal /Boér remekelt Van Gogh szerepében, de a fiatal Gzintos József Gauguinje is várakozáson felüli volt/. Aztán két monodráma következett, ezúttal női hangra: az Árva Bethlen Kata 1977-ben, Nyiredi Piroska alakításában, és A megkoszorúzott , amelyben a megsértett és megalázott nagy színésznő, Jászai Mari szerepét Bartis Ildikó vállalta magára, 1982 márciusában. /Mindkettőnek rendezője Gyöngyösi Gábor./ A kezdeti Földes Mária-, majd a szinte teljes Kocsis-sorozat mellett a szatmári szinház programszerűen mutatta be romániai magyar prózaírók és költők szinpadi alkotásait. Nagy István "majdnem vigjátéka", a Nézd meg az anyját 1962/63-ban figyelemre méltó szériát ért meg; 1971-ben ez Ünnepek házá val Kányádi Sándort avatták szinházi szerzővé. Bemutatták /1982 őszén/ Deák Tamás egyik drámáját / Az estély/ . Szatmári szerző mutatkozott be az Északi Szinházban Soltész Józseffel. A futó emlitésnél többet - megkülönböztetett figyelmet érdemel Székely János Hugenották cimmel 1979 decemberében eljátszott verses történelmi tragédiája /Budapesten az eredeti Pro testánsok cimmel játszották a Pesti Szinházban/. A szerző mentegetőzése "könyvdrámájának" színpadra vitele miatt a szatmári bemutató után fölöslegesnek mutatkozott: a metrumba foglalt gondolat, a jóhiszeműség, a hatalom megszerzésének és megtartásának drámája élettel telinek bizonyult a szstmári szinházban; Kovács Ferenc megbízható irányitásável a társulat régebbi és újabb tagjai /Ács, Török István, Boér, Kisfalussy, Dengyel Iván, Szélyes Perenc, Dávid Sándor/ egységes jó előadással tisztelték meg Székely János jelentős irodalmi alkotását. És lényegében ugyanez mondható el a kevésbé veretes, de nem kevésbé időszerű Lakon házár ól is: a novellista Köntös Szabó Zoltán jelentkezését egy mai tárgyú, a társadalmi konfliktusokat direktben kifejező drámájával az Északi Szinház magyar tagozata 34
