Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)
Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/
a itt /ia/ játszották Kocsis István Bolyai-monodrámáját /Ferenczy István, 1971-ben/, játszották Méhes Györgyöt /Mi. férfiak . Noé bárkája/ . Az igazi - a Székely Szinház régi előadásaihoz méltó - visszhangos siker azonban váratlanul következik be, 1971. március 20-án, új korszakot jelezve a romániai magyar színházművészetben: ekkor mutatják be Nagy István már ismert drámáját, az Özönvíz előtt et Harag György rendezői viziójában. /Harag akkor a marosvásárhelyi Állami Szinház művészeti aligazgatója funkciót is betölti, az igazgató Csorba András oldalán./ Ha annak idején, az 1937-es kolozsvári ősbemutató után Győzelmes frontáttörés cimmel méltathatta az eseményt Balogh Edgár a Független Újság ban, most kétszeresen jogos az ünneplés: a leporolt szöveg sajátos akusztikát kap az új körülmények között, főképpen azonban a kiszámitottan feszes rendezés, a puritán egyszerűségű díszlet /a mondhatni fájón üres színpad, Plorica Malureanu fehér falai/ meghatározta, koreográfiailag pontos színészi játék, a pattanásig feszült légkör hat robbanásszerűen a színházi világban s a közönség meglehetősen széles köreiben. /Előzménye az 1969. májusi Macbeth , noha ebben a Harag-rendezésben az elemek még nem álltak össze. Amint többen is rámutattak - a legórzékletesebben Földes László kritikája elemezte a jelenséget -, Harag György függetlenítve magát a szerzői szándéktól /sőt vállalva Nagy István rosszallását!/, a kritikai realista műben felismerte az abszurd csiráit, s a harmincas évek Bukarestjébe vetődött erdélyi magyar család deklasszálódásának drámai történetéből az elidegenedés drámáját alkotta meg a marosvásárhelyi színpadon; ám az elidegenedésnek mégsem valamiféle elvont játéka bontakozott ki a szemünk előtt, fülünk hallatára /a hanghatások kulcsszerepet kaptak az előadásban!/, hanem a konkrétan légüres térbe került emberek segélykiáltása hangzott fel Harag színészeinek ajkáról. /Illyés Kinga a kis széki cselédlány énekét messze hallatszó panaszdallá, döbbenetes jelképpé növesztette!/ A sztanyiszlavszkiji konvenciórendszer megkivánta részlet-realizmust száműzve a színpadról, 8 rendező egy lényegibb realitásra érzett rá, amikor az "üres tér" teremtette csábitásnak engedett — végső soron épp igy adve új értelmet az Özönviz előttn ek; "a végtelen csendekbe lehullatott kopogó-monoton szavak, a váratlanul felcsattanó kitörések, a hirtelen elvágott kiáltások, a partnertől eltérített, párhuzamos monológokká hajlított dialógusok megdöbbentő hatással érvényesítették Nagy István mindig érdekes, helyenként remek szövegét" /Földes László/. Hogyan jöhetett létre ez ez snti25
