Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Kántor Lajos: Romániai magyar színház /1944-1984/

újjáteremteni, nagyon elmarad a marosvásárhelyi kezdeményezés mögött, s ez nem fog jót tenni az újat sóvárgó kolozsvári demokrata tömegek nevelésének!" Szentimrei pedig, aki 1945 után egy ideig a magyar szinházak művészeti felügyelőjének tisztét tölti be, a következő szervezési szempontokat javasolja: "Legyen Erdélynek négy nagy szinháza, éspedig egy Kolozsvárt, egy másik Temesvárt, egy harmadik Nagyváradot és Aradot, a negyedik pedig Marosvásárhelyt-Brassót lássa el." Nos, a szervezeti keretek nem éppen igy - de nem rosszabbul, sőt, jobban alakulnak majd: a kolozavárl és nagyváradi, mondh8tni egyetlen percig aem szünetelő magyar színjátszás mellett 1946. márciua 10-én nyitja kapuit a marosvásárhelyi Székely Szinház, 1948. augusztus 23-án mutatkozik be a sepsiszentgyörgyi Állami Népszínház /az 1947/48-as évadban már mint a Dolgozók Színháza játszanak Kolozsvárt - miután 1944 decemberétől Szendrő Perenc irányítása alatt, Szabad Színpad elnevezéssel, jeles hivatáaos színészek, például Jancsó Adrienne, Bare Margit közreműködésével, rendszeresen fellépnek a szakszervezeti mükedvelést meghaladni kívánó előadásokkal, igy például Madách Civilizátor

ával/ ; 1953-ban teljesedik végül ki a romániai magyar színházművészet intézményes kerete, a temesvári /május 3./ ós a nagybányai /szeptember 24./ magyar társulat első bemutatóival /1956-ban a nagybányai magyar tagozat mint önálló szinház költözik át Szatmárra/. Az elnevezésben, egyes társulatok státusában történik változás a következő évtizedekben - Állami Magyar Színházként ma a kolozsvári, a sepsiszentgyörgyi és a temesvári együttea működik /a másik három a marosvásárhelyi Nemzeti Szinház, a nagyváradi Állami Szinház, illetve a szatmári Északi Szinház tagozata/ -, lényegében azonban továbbra is hat romániai magyar színházról beszélhetünk. /A kolozsvári magyar szinház operatársulata 1945 júniuaától működik, 1948. december 11-én pedig önálló intézményként nyitották meg a kolozsvári Állami Magyar Operát./ A hetedik drámai színházként szokták emlegetni a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet stúdiószínpadát; a romániai magyar színészutánpótlást biztosítani hivatott főiskola Kolozsvárt kezdte működését, 1948 és 1950 közt mint a Magyar Művészeti Intézet külön fakultáss, majd 1954-ig ugyancsak Kolozsvárt létezett, már a mai nevén, magyar és román tagozattal; 1954-ben költözött át Vásárhelyre, és 1976-ig csak magyar szinészképzóssel foglalkozott, 1976 óta ismét két tannyelvű művészeti főiskola. Itt kell említenünk a kolozsvári Állami Bábszínház magyar tagozatát, amely Kovács Ildikó rendező szakmai irányításával a felnőtt közönség számára is tartott előadá14