Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 22. (Budapest, 1987)

Gerold László: Vajdasági magyar dráma és színjátszás /1957-1982/

ták meg az Írók. Majtényi Mihály A száműzött /1970/ c. drámája Ovidiusról, a római aranykor birodalmi költőjéről szól, akit Augustus császár az impérium peremére, a fekete-tengeri Tomiba száműzött. Az iró nem az okok után kutat, hanem a száműzött ember - kinek költő lévén érzelmei, gondolstai mélyebbek, szenvedése nagyobb - lelki- és érzésvilágának pókháló-rendszerét térképezi fel. Az ugyanis nyilvánvaló, bármennyire sikerült Ovidiusnak beépülnie új környezetébe /van barátja: Cornelius, a légió kapitánya, a költő legéberebb őre, aki tudatában van önnön fogoly-létének; van szeretője: Calvia, a kapitány felesége, ekit megszédít a nagy költő varázsa, és Sybille, a csaposlány; vannak ivótársai és vannak tisztelői is/, nem kedve szerint érzi magát. Nem is érezheti, s ezért legfőbb gondja, viszszetérni Rómába. Helyzetének drámaiságát az okoa-veszélyes, szerető-besúgó Sybilla fogalmazza meg: "Az ember körül, mint a pókháló, úgy szövődnek a szálak... A pók meg ott ül a háló szélén, megfigyelted, hogy milyen, ha támadásra Indul? Összehúzza magát, és hirtelen támad. •• Ilyen hálóban vegyünk mindannyian.. • mi rabszolgák és szabadosok, és ti, tógások és száműzöttek..." Ovidius esetében még tetézi s kiszolgáltetottság érzését, hogy alkotóként sem független. Indokolt, hogy amikor a dráma elején az egyik hajóstiszt azt magyarázza, hogyan kell verset írni, a költő rá szokatlan hevességgel reagál: "... az mindig baj, ha a katona meg a szenátor jobban tud je, mint a költő, hogy kell verset irni". Igy találkoznak Majtényi száműzött poétájában a külső ós belső körülmények, felerősítve a lélek színpadán megélt és sikertelen szökési kísérlet után e velóságban lejátszódó tragédiát. "Tomiban moat ősz van" - Írja szép episztolájában Ovidius, és tudjuk, nemcsak a városban, ott a birodalom, a világ végén, hanem e költőben is, ott az élet végén, nem sokkal a halál előtt. Ahogy s mű konfliktusa nem látványos, csak a lélek síkján játszódik le, annak megfelelően Majtényi is igyekezettel ós sikerrel erősiti fel a történet líráját, ami kivált a Calviához irt gyönyörű szerelmi levélvallomásban - az idősödő férfi ós a száműzött számadása ez - jut kifejezésre. Míg a szarmata király üzenetet hozó követével való találkozása a költőnek nemcsak megindítóan szép, népmesei ihletésű jelenete a műnek, de többértelműségével az erőteljes drámaiság remek példája is.